Az a vágyuk, hogy holisztikus oktatást nyújtsanak, arra indította a Boldogasszony Iskolanővéreket 2018-ban Nigériában, hogy válaszoljanak a hívásra, és részt vegyenek a Corpus Christi Óvoda és Általános Iskola oktató-nevelő munkájában. Az iskola az Anwule-Oglewu nevű kis vidéki településen található, Otukpo külvárosában, Benue államban, Nigériában. Monica Benedict, Esther Bassey és Dorothy Enang nővérek voltak az úttörők, akiket a kongregáció megbízott az új küldetés elindításával Otukpo egyházmegye iskolájában. Boldogasszony Iskolanővérként örömmel válaszoltunk a hívásra. A meggyőződésünk, hogy átalakíthatjuk a világot a neveléssel, a legkisebb faluba is elvisz minket, ahol szükség van ránk, hogy eljussunk mindenkihez, különösen a nőkhöz, a gyerekekhez és a fiatalokhoz. A nevelés számunkra azt jelenti, hogy képessé tesszük az egyént arra, hogy kihozza magából mindazt, amit Istentől kapott. Így hiszünk abban, hogy az oktatás átalakítja az egyént, hogy a társadalom jobb tagjává váljon. Boldogasszony Iskolanővérként a küldetésünk az egységen keresztül, közösségi életünkben, a nevelői szolgálatunkban, és Isten akaratának közös keresése és megvalósítása által valósul meg. Anwule lakosai nyitott szívvel fogadtak bennünket, és szívvel-lélekkel támogatják a faluban végzett szolgálatunkat.

Hétfő reggel

Hétfő reggel van. Az iskolai zenekar még a messzi távolban is jól hallható a kis falu egyik végétől a másikig. A zenekar jelzi a tanulóknak, hogy bárhol is vannak, ideje igyekezni az iskolába, hamarosan kezdődik a napindító ceremónia. Bölcs döntés volt a zenekar létrehozása; kontrollálhatóvá váltak a késések. A zenekar tagjai már reggel 7-kor ott vannak az iskolában, és elkezdik verni a dobokat. A dob jelzi azoknak is, akik még otthon vannak, hogy hamarosan gyülekező van az udvaron, és mivel a gyerekek szeretnek igazodni a zene ritmusához, mindenki sietősen útra kél. 7:30-ra a legtöbben ott vannak az iskolaudvaron, várják a reggeli imát és az instrukciókat. Ezután a diákok a tanterembe sietnek, és az órák ritmikus mondókák és versek elmondásával kezdődnek. Az ovisok az óvónőkkel együtt tapsolnak, mozognak és énekelnek az osztályteremben. Élvezik a tanulást, mert jó mókának tartják. Ebben a típusú tanulásban az a csodálatos, hogy bár a falubéli gyerekek többsége alig beszél angolul, könnyedén mondják a ritmikus mondókákat és verseket helyes angolsággal.

Kihívások

A vidéki szolgálat örömei mellett kihívásokkal is küzdünk.

Esős évszak

Az esős időszak mindig nehézségeket okoz a tanulók számára, hiszen a legtöbben sok mérföldet gyalogolnak a falujukból az iskolába. A gyerekek általában kisebb csoportokban érkeznek az iskolába, útközben sokat beszélgetnek, nevetgélnek, játszanak, és megosztják egymással az iskolai élményeiket.

A nagy esőzések idején sok a pocsolya az úton, amelyek már eleve rossz állapotban vannak az erózió miatt. Sárosak az utak, és a diákok némelyike inkább otthon maradna, mintsem iskolába menne. Akik mégis útnak indulnak, a tiszta zoknijukat zsebre teszik, amíg beérnek az iskolába. Amint megérkeznek, lemossák a lábukról vagy a cipőjükről a sarat, és felveszik a tiszta zoknit, mielőtt sorakozót fújnak. A gyerekek kibírják a száraz szezon perzselő melegét és az esős időszak hideg esőit is. Dacolnak az évszakok támasztotta kihívásokkal, mert nagyon vágynak arra, hogy oktatásban legyen részük.

Tandíj

A falu lakosai földművelésből tartják fenn magukat. A családok a terményekből származó bevételekből élnek. A legtöbben maniókát termesztenek, amit helyben dolgoznak fel durva szemű lisztnek, aminek a neve garri. A falu lakosai a garri eladásából tudják kifizetni a gyerekeik tandíját. Látva a küzdelmeiket, a nővérek és az egyházmegye erőfeszítéseket tettek a rászoruló gyerekek támogatására.

Könyvtár

Egy másik kihívás, hogy az iskolának még nincs saját könyvtára, ahol a gyerekek hozzájuthatnak a tanulást segítő könyvekhez.

Nyelv

Korábban a falu iskolájában a helyi nyelvjárás volt a tanítás nyelve, ez az iskola is beintegrálódott a miénkbe. Kezdetben nagy kihívás volt számunkra a tanítás, mert nagyon kevesen tudtak angolul. [Az angol Nigéria hivatalos nyelve.] A gyerekek sokat küszködtek az angol nyelvvel, sokszor az iskolaudvaron gyakorolták el egymás között az általuk ismert néhány szóval, amit utána a nővéreknek fogalmaztak meg kérésként.

Voltak, akik inkább nem jöttek oda hozzánk, mert annyira féltek angolul megszólalni. Mosolyogva bíztattuk őket, hogy merjenek próbálkozni. Lépésről-lépésre kezdtek felszabadultabban beszélni. “Kezdetben kihívás volt a tanteremben a tanítás, mert a gyerekek nem értettek, én pedig nem beszéltem a helyi nyelvet. Úgy tanítottam, hogy mindent megmutattam” – mondta Esther nővér.

Vízellátás

Az iskolának nincs állandó vízellátása. Az esős időszakban összegyűjtjük az esővizet, amivel kiegészítjük a más városokban vásárolt vizet. Ezt isszák a diákok az iskolában. Az a kihívás, hogy a száraz időszakban nincs eső, és a folyók, amiből nyerjük a vizet, szintén kiszáradnak. Ebben az időszakban a máshol vásárolt és ide szállított vizet használjuk. Fúrt kutakkal nem igazán tudunk számolni, mert nehéz a talajvíz szintjéig lefúrni. Egyetlen lehetőségünk valamilyen forrásból víztározókat építeni, hogy fel tudjuk fogni az esős időszakban hulló csapadékot, hogy a diákjainknak legyen ivóvize az iskolában.

Elektromos áram

Szeretnénk a gyerekeknek oktatóvideókat is lejátszani, amely értékes tanulási segédeszköz. Sajnos az iskolának nincs áramellátása. Imádkozunk és reménykedünk, hogy egy nap lesz majd áramfejlesztő generátorunk vagy napelemek, amelyek biztosítják az áramellátást, hogy a falusi gyerekek is olyan tanulási lehetőségekhez jussanak, mint a városi társaik.

Globális nézőpont

Lassan kiderült, hogy a gyerekek többsége még nem járt sehol a saját faluján kívül. Szerettük volna elősegíteni, hogy a diákjaink értsék, mit jelent a világ teljessége, hogy a saját falujuk határainál tágasabban is tudjanak gondolkodni. Egy földgömb segítségével megmutattuk és megtanítottuk a kis diákjainknak a kontinenseket, a világ főbb országait, és arra bátorítottuk őket, hogy merjenek a falun túli világban is gondolkodni. Reméljük, eljutunk velük nagyobb városokba is egy-egy kirándulás alkalmával. Az az álmunk, hogy az innen kikerülő diákok a világ neves középiskoláiban és egyetemein folytassák majd a tanulmányaikat.

Shalom-hálózat

Az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Céljaival összhangban a Boldogasszony Iskolanővérek a Shalom hálózaton keresztül keresik a békés, igazságos, és a Földet nem kizsákmányoló tevékenységek elősegítésének módjait. A Shalom célja, hogy meghalljuk a földanya kiáltását, és kutassuk, mely módokon tudunk erre választ adni. A Shalom hálózat kezdeményezései közül az iskolánkban Shalom klubot hoztunk létre, ahol megtanítjuk a gyerekeket arra, hogyan törődhetnek jobban a teremtés egészével és a földanyával, és hogyan élhetnek nagyobb felelősséggel. Arra bátorítjuk őket, hogy ültessenek fákat, és klímabarát módon éljék a mindennapokat.

A Shalom klub minden tagja ültet egy fát, amit utána ő gondoz. Mivel az iskolánk új, és az iskola területe viszonylag csupasz, a gyerekek lelkesen fogtak hozzá az udvar csinosításához.

Globális oktatás

A kihívások ellenére, amelyekkel ebben a vidéki szolgálatban találkozunk, boldogan szolgáljuk Isten gyermekeit, mert meggyőződésünk, hogy a nevelés által át tudjuk alakítani a világot. Az ENSZ egyik célja a mindenki számára elérhető globális oktatás. Ez különösen fontossá teszi a kis falvakban működő iskolákat, hiszen ezeken a településeken a gyerekek nem mindenhol jutnak minőségi oktatáshoz. Meg kell hoznunk azt az áldozatot, hogy elmenjünk a legkisebb faluba, és mosolyt fakasszunk a gyerekek arcán. Nekünk Boldogasszony Iskolanővéreknek ez azt jelenti, hogy “Egységben és kevéssel is megelégedve, elmegyünk a legkisebb faluba is, mert a Szeretetünk nem várhat.”