Bevezetés
Követve Ferenc pápa kezdeményezését mi, Boldogasszony Iskolanővérek és társult tagok csatlakozunk a világ népeihez, hogy „Gondoskodunk közös otthonunkról”. A Laudato Si’ iránt elkötelezett közösség vagyunk. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy egyre inkább otthonosan mozogjunk az életünk és kapcsolataink integrálásában olyan emberekként, akik egységben érzik magukat minden teremtménnyel. Bátortalanul, mégis egyre határozottabban merjük elkötelezni magunkat amellett, hogy szembenézzünk a gazdasággal, a környezettel, a kultúrával, a családdal és a mindennapi élettel kapcsolatos aggodalmainkkal. Megnyitjuk a szívünket, hogy bízzunk azokban az őslakosokban, akik bölcsen megbecsülnek minden teremtményt, a termeszéttel összhangban élnek, hálásak, megosztják, amijük van, és csak azt használják, amire szükségük van. A helyi őslakosok világszerte sajnos igen sokat szenvedtek és szenvednek a rasszizmus, a kirekesztés és az elnyomás miatt. Példát mutattak, és most kiállnak azért, hogy elfoglalják jogos helyüket a teremtésben.
Mindez az integrált ökológiához tartozik. Az ökológia magába foglalja az élet teljes skáláját a mikroszkopikus baktériumoktól az egész bolygót átfogó folyamatokig. A spiritualitás, a gazdaság és a környezet kölcsönösen befolyásolják egymást. Nem különülnek el egymástól. Szétválasztásuk elpusztítja őket. Ezt szenvedjük napjainkban, miközben „normálisnak” nevezzük ezt a helyzetet. Ez nem normális. Ez elvakultság. Az integrált ökológia elvezet bennünket karizmánk szívéhez, hogy egyek legyünk, hogy szeressünk és hagyjuk, hogy Isten a szeretet legyen Földi közösségünk számára. Ez profetikus magatartás, amely elítéli a környezetpusztítás gonoszságait és arra vezet bennünket, hogy azt éljük, amire vágyunk és amiről álmodunk. Isten rendje az egység, az együttérzés és a szeretet.
Felhívás az imádságra
Minden egyes szakasz után tartsunk rövid szünetet:
Gondoljunk a Teremtő minden teremtményére, népére és az egész földi közösségre kiáradó szeretetére. Gondoljunk arra, hogy Isten mindannyiunkat ragaszkodón és gyengéden, nagy vágyakozással és örömmel szeret. A nyakunkra vagy a csuklónkra helyezett ujjainkkal érezhetjük szívünk lágy ritmusát: „Isten ajándéka. Az élet ajándéka. Isten ajándéka. Az élet ajándéka.” Mindez addig folytatódik, míg Isten haza nem hív bennünket, hogy színről színre lássuk Őt. Nézz rá egy fára vagy más növényre. Fogadj be oxigént a fától vagy a növénytől. Adj neki szén-dioxidot. Folytasd ezt csendben néhány percig. Élvezd, hogy eggyé válsz a fával. Tudatosítsd saját lényed és a Föld nagy misztériumát, légy tudatában annak, ami benned valóságos. Kérdezd és figyelj: „Istenem, miként vagy jelen velem ebben a tapasztalatomban, élményemben?”
Együtt: Teremtő Lélek, Szeretet, Misztérium és Élet. Köszönjük! Bízunk Benned és abban a vágyadban, hogy mindannyian gyönyörködjünk a felismerésben, ahogyan kinyilatkoztatod magad nekünk minden népben és teremtményben, az egész földi közösségben. Szeretünk Téged! Köszönjük Neked, képzeletet felülmúló Szeretet!
Szűz Mária, Te arról énekeltél, hogy teljes lényed örvendezik Istenben. Vonj be minket is e táncba – hogy elengedjük mindazt, ami akadályozza bizalmunkat és bátorságunkat, mindazt, ami megbéklyózza szabad lelkünket és megfojtja képzeletünket, mindazt, ami tönkreteszi Földünket.
(Énekeljük el a teremtés egyik általunk kedvelt himnuszát, például a Magnificatot.)
Tapasztalat
A személyzet és négyszáz középiskolás lány a dél-szudáni Jubában minden nap éhezett. Egy tanár elájult a gyengeségtől. Amikor mások vagy mi elég pénzt tudtunk szerezni ahhoz, hogy egy tányér babot és rizst kínáljunk nekik, örültek, énekeltek és táncoltak: „Legyen az elég egy ünnep”. Azóta én is ezt ismételgetem: „Legyen az elég egy ünnep.”
Nem sokkal utánam egy új diák érkezett a bolíviai Cochabamabában lévő Maryknoll Nyelviskolába, és megbetegedett. Elmentem, hogy vegyek egy doboz aszpirint. Az eladó az aprócska kunyhóban szemmel láthatóan megdöbbent, és megkérdezte: „Az egész dobozt… magának akarja?”. „Ó, nem, köszönöm. Kaphatnék két szemet belőle?” Egy pap ugyanezt tapasztalta meg, amikor egy doboz cigarettát akart vásárolni. „Kéri az egész dobozt…saját magának lesz?”
Néhány fiatal, délről származó iskolanővér beszámolt a közösségekkel kapcsolatos tapasztalatáról a texas-i San Antonióban: „A háztartásunkban két edénykészlet van. De miért van nekünk két készletünk?” „Nem tudom. Nekünk is több készletünk van. Van, akinek sokkal több ruhája van, mint amennyit hordani szokott. Vajon miért vásárolnak és tartanak meg többet a szükségesnél? Nem értem.” Még azon a héten a közösségeink kiválogatták, hogy mit tudunk adni azoknak, akiket nemrégiben tornádó sújtott és az újonnan érkezett bevándorlóknak.
Reflexió
Ahogy megtapasztaljuk azt, hogy szeretve vagyunk, megtanuljuk elfogadni a szeretetet és szeretni, megnyugszunk és hagyjuk, hogy szívünk megnyíljék valódi identitásunk előtt, mint az egész teremtés részei, mint egyek az összes teremtménnyel. Talán mindannyian hangosan felsóhajthatnánk! Micsoda megkönnyebbülés felismerni, hogy mindannyian egyek vagyunk. Ez az igazi identitásunk. A teremtett világ az első lehetőség arra, hogy felismerjük Isten jelenlétét, ez az első szentség.
Mit nevezünk normálisnak? Globális szemléletünk hajlamos szétválasztani egymástól a gondolkodást, az érzéseket, az imát, a Földdel való törődést, a kirekesztettek szükségleteit, a munkánkat, a szórakozást, az egészségünket és bolygónk jólétét. Hogyan jutottunk el odáig, hogy a környezetszennyezést és a fogyasztói mentalitást normálisnak tekintjük? Testi-értelmi-lelki egységünk lázadozik ez ellen. „A testünk megmondja az igazat.” Egységesnek teremtettünk. Már megtörtént ez a teremtés.
Oszd meg beszélgetőpartnereddel vagy az egész csoporttal aktuális felismerésedet vagy érzésedet. Milyen közös tapasztalatotok van?
Mi a teendő?
Tekints ma szeretettel másokra, emberekre, állatokra, növényekre, rovarokra, mindazokra, akik és amik ma körülvesznek. Gondoljunk arra, hogy megértjük, már teljesen egyek vagyunk. Képzeld el, hogy megértettük, már teljes mértékben egyek vagyunk. Képzeld el, hogy a teremtett valóságunk azt jelenti, egyek vagyunk minden fajú, orientáltságú, különböző gazdasági helyzetben élő, eltérő oktatási lehetőségekkel rendelkező emberrel. Szánj időt arra, hogy beszélgess valakivel, aki különbözik tőled. Engedd meg magadnak a gyógyulást, a jót és Isten erejét, amely eggyé tesz minket. Próbálj meg mások nyelvén beszélni. Menj végig egy erdei ösvényen vagy egy folyó mentén, ahol minden olyan, amilyennek a naponta megújító Isten teremtette. Csökkentsük a gépjármű használatot, repüljünk kevesebbszer, szedjük össze a szemetet, együnk kevesebb húst, használjunk kevesebb energiát, dolgozzunk a tiszta vízért, és ültessünk fákat. Mi mást tehetünk még?
Záró imádság
Teremtő Lélek, gyengéd, tevékeny, együttérző Szeretet, lobbantsd fel szívünket. Köszönjük, hogy mindig arra hívsz minket, engedjük el a védekezésünket. Köszönjük, hogy egynek teremtettél minket minden néppel és a Föld minden teremtményével. Egynek a mindenségben, a világegyetem egységében. Köszönjük, hogy felébreszted képzeletünket, hogy megpillantsuk, mit is jelent számodra ez az egység és milyen is valójában. Ámen.
Összeállította a nemzetközi Shalom hálózat számára Barbara Paleczny, SSND, az Atlantic-Midwest Tartomány nővére.
A grafika a 24. általános káptalan irányvonalához tartozik. A designtervet a Kongregáció Kommunikációs Hivatala készítette.
