A kongregáció eredete
First house in Neunburg vorm Wald
A Boldogasszony Iskolanővérek Kongregációja akkor jött létre, amikor Isten hívása válaszra talált olyan erős hitű emberek szívében, akiknek távolba tekintő jövőképük volt és bátran cselekedtek. A kongregáció ma tovább él az isteni hívás és az emberi válasz együttműködése által.
Noha a gyökerei mélyen a múltba nyúlnak vissza, a kongregáció 1833. október 24-től számítja tényleges kezdetét, amikor Gerhardinger Karolina és két társa a bajorországi Neunburg vorm Waldban megkezdték közös szerzetesi életüket. Tettüket apostoli lelkiség ösztönözte mely végül átformálta saját életüket és mélyen érintette sokakét.
A korszak
A felvilágosodásban és a francia forradalomban gyökerező politikai és vallási körülmények kétségbeejtő oktatási helyzetet teremtettek a 19. századi Németországban, amely messzemenő hatást gyakorolt az egyházra és a társadalomra. A racionalisták kardoskodása az ész elsőbbsége mellett gyengítette a keresztény nevelés elismertségét; az egyházi vagyonok elkobzása és államosítása sok rendi iskola elsorvadásához vezetett és gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy a fiatal lányok akárcsak alapszintű oktatáshoz jussanak.
A válasz
Wittmann Mihály püspök
A Notre Dame-kanonisszák által vezetett stadtamhof/regensburgi rendi iskola bezárása Gerhardinger Karolinát, az akkori diáklányt a helyzet kritikus voltának egyre erőteljesebb felismerésére ösztönözte. A regensburgi Wittmann Mihály atya tanácsát követve Karolina és két társa összefogtak, hogy felkészüljenek arra, hogy az egyházközségi iskolaként működő stadtamhof-i leányiskola tanítói lehessenek. Wittmann spirituális iránymutatásával Karolina fokozatosan felismerte Isten neki szóló meghívását. Osztozott Wittmann atya erőfeszítésiben, hogy a szerzetesi életet újraindítsák, és elszántságában, hogy olyan szerzetesi közösséget alapítsanak, amely a társadalmi helyzet orvoslását az oktatáson keresztül valósítja meg. Jövőképükben a társadalom megújulása a keresztény család kezében volt, amelyben az anyáknak, mint első tanítóknak, kulcsfontosságú szerep jutott. Ezért döntöttek úgy, hogy közösségük alapvető szolgálata a lányok keresztény nevelése lesz. Elsődlegesen a kisvárosok és falvak szegénysorsú leányainak sorsa foglalkoztatta őket.
Jób Ferenc Sebestyén atya
Amikor Wittmann püspök hirtelen elhunyt az alapítás döntő időszakában, Karolina, az isteni gondviselésbe vetett megingathatatlan hittel és Wittmann egyik barátja, Jób Ferenc Sebestyén támogatásával 1833-ban bátran megalapította a kongregációt. A Jézusról nevezett Mária Terézia nevet felvéve kongregációjának fő szabályzataként a Notre Dame kanonisszák reguláját használta fel. A Boldog Le Clerc Alice és Fourier Szent Péter által 1597-ben alapított rend Szent Ágoston szabályzatából merített inspirációt. Terézia anya fiatal kongregációjának életét meghatározó módon formálta a Jób Sebestyén Ferenc műve, A Miasszonyunkról nevezett szegény iskolanővérek Konstitúciójának lelkisége.
Jézusról nevezett Boldog Gerhardinger Mária Terézia
Terézia anya lelkisége mélyen befolyásolta a kongregációjának lelkiségét. Isten iránti szeretete, amelyet az Eucharisztia iránti elköteleződése táplált és erősített, lángra lobbantotta életének sürgető vágyát: megismerni őt és akarata szerint tenni. Vágya, hogy Istent szolgálja és az Isten országa iránti törődés meghatározó és uralkodó alapelvekként irányították erőfeszítéseit. Közösségét szegénységben alapozta meg, hogy elérjenek a szegényekhez, és Máriának ajánlotta, akiben példát látott saját maga, a nővérei és a fiatal lányok számára, akiket szolgált. A tanítás során ragaszkodott annak szükségszerűségéhez, hogy a tanító példaként szolgáljon, és a tanítás és a jellem formálása összefonódjék.
A kongregáció szerkezete abból fakadt, hogy megértette az általa szolgált emberek és nővérei szükségleteit. Azáltal, hogy nővéreit kettesével vagy hármasával vidéki helyszínekre küldte, elszakadt az akkoriban megszokott nagy, formális rendházak mintájától. Annak érdekében, hogy a nővérek, az egyes körzetek házai és később a tartományok között fenntartsa a közösségi szellemet, irányvonalat és célokat, ragaszkodott a kongregáción belüli egységesítő központi vezetéshez. Ellentétben korának gyakorlatával és uralkodó szellemiségével, meggyőződése volt, hogy egy nő jobban meg tudja érteni, ezáltal vezetni és motiválni a nővéreket. Amikor félreértették a kongregáció vezetéséről vallott nézeteit, Istenbe vetett bizodalma és az Egyházhoz fűződő mély lojalitása tartotta meg őt a kiállt szenvedés közepette.
A húsvét misztériuma
A húsvéti misztérium jellemezte Terézia anya egész életét. Küzdelme, hogy elismerjék kongregációját, és öröme, mikor IX. Pius pápa jóváhagyta a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek konstitúcióját különösen intenzív megtapasztalása volt ennek.
A fiatal kongregáció is ismerte a halált és feltámadást, mint életének elválaszthatatlan részét. Nagy szegénység jellemezte az első évtizedeket, azokban az években a nővéreknek megvetést és gyalázkodást is el kellett viselni azok részéről, akik nem tudták elfogadni az általuk képviselt értékeket. Az 1860-as években a nővérek megszenvedték az Európában és Amerikában zajló háborúkat. A politikai nyomás odáig vezetett, hogy a vesztfáliai és sziléziai nővéreketaz 1870-es években kiutasították hazájukból.
Új élet és növekedés
Ugyanakkor új élet és növekedés köszöntött a kongregációra. Az Egyház és a laikusok elismerésének és támogatásának köszönhetően Bajorországból kiterjedt Európa és Amerika 11 országára. Terézia anya halálának idején, 1879-ben több mint 2500 Boldogasszony iskolanővér élte szerzetesi életét az ő lelkiségében. Megfeleltek a kor kihívásának a leányok nevelésével, főként elemi iskolákban, de árvaházakban, óvodákban és szakképző iskolákban is. A leendő tanárokat képeztek, és élen jártak az óvodák fejlesztésében. A gyárakban dolgozó lányok számára otthonokat és esti iskolákat alapítottak, ahol ezek a lányok alapvető oktatást kaphattak.
Isten műve
Terézia anya temetésén Monsignor Adalbert Huhn búcsúbeszédében így írta le a kongregáció növekedésével kapcsolatos magatartását:
Amikor rendjéről beszélt, hangsúlyozottan és áhítattal Isten művének nevezte azt. . . . a lelkek iránti szeretete vitte arra, hogy Európa egyik végéből a másikba menjen – egyik kontinensről a másikra, a lelkek megmentése volt minden igyekezetének ösztönzője. . . . Nem a nővérek nagy száma töltötte el örömmel, hanem belső átalakulásuk a megfeszített Istenfia képére és hasonlatosságára. . . . .
Mély hálával és prófétai rálátással imádkozott: “Mennyei Atyánk, . . . köszönjük, hogy a Szegény iskolanővérek családjának ilyen áldott kezdetet adtál; legyen ez a kezdet a tökéletességre való növekedés ígérete. ”
Boldoggá avatás
A Katolikus Egyház Terézia anya életét és munkáját példaképként állította mindenki elé, amikor 1985. november 17-én II. János Pál pápa boldoggá avatta. Többet megtudhatsz a Sturdy Roots weboldalon (angol nyelven) – tekintse meg a szertartásról készült videó-összeállítást!