Karizmánk

A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.

1 Kor 12:4-7

A karizma a Lélek ajándéka, melyet azért kapunk, hogy az Egyháznak és a világnak végzett szolgálatunk során megosszuk. Mi a mi iskolanővéri karizmánk?

Szabályunk, a Küldetéstek van előszavában úgy mutatjuk meg karizmánkat, hogy elmondjuk, kik azok az emberek, akik hatással vannak arra, mit és hogyan teszünk.

Mi, a Boldogasszony Iskolanővérek, Konstitúciónkra, életünkre és küldetésünkre vonatkozóan meghatározónak tartjuk:

  • Jézus Krisztust, aki az Atya küldötteként Lelkének erejében küld bennünket, hogy életünkkel hirdessük az Evangéliumot;
  • az Egyházat, amely legbensőbb lényegénél fogva Krisztust teszi jelenvalóvá és az Ő küldetését folytatja;
  • a világot, mint azt a konkrét valóságot, amelyben Krisztus küldetését teljesítjük;
  • karizmánkat, amely életünknek és küldetésünknek irányt mutat.
Blessed M. Theresa of Jesus Gerhardinger

Karizmánkat, a lélek adományát,

Jézusról nevezett Boldog Gerhardinger Mária Terézia váltotta valóra,

aki mindeneknek Istenben való egységére vágyakozva a Kongregációt az Eucharisztiára alapozta, szegénységben horgonyozta le és Máriának ajánlotta.

Aki a hit asszonyaként mindig Isten akaratát keresve küzdött nemzetközi közösségünk egységéért, és szorongató ínséggel találkozott, midőn a szegényeket részesítette előnyben, és mint nevelő világméretű távlatban munkálkodott.

Karizmánk lelki örökségünkből fakad, amellyel különleges módon ajándékozott meg bennünket …

Szent Ágoston, aki a Szentháromságban látta minden közösség alapját, eredetét és célját, és olyan közösséget teremtett, amelynek Istenben kellett egy szívvé, egy lélekké válnia. Ezt írta: „Ami leginkább barátaimhoz kötötte lelkemet: a közös társalgás és vidámság; a figyelmes előzékenység egymás iránt; vonzó stílusú könyvek közös élvezése; csipkelődések és egymás megbecsülése; véleménykülönbség – de harag nélkül, csak úgy, mint mikor az ember önmagával vitatkozik, – s amely éppen ritkaságával fűszerezi a közös egyetértést. Egymást oktattuk, egymástól tanultunk; aki nem volt ott, nehezen vártuk, aki érkezett, örömmel fogadtuk. Ilyen és hasonló jelek az egymáshoz vonzódók szívéből az ajkakon, a nyelven, a szemen s ezer kedveskedő mozdulaton keresztül új és új lángra lobbantják a lelkeket s valamennyit szorosan összekovácsolják.” (Szent Ágoston: Vallomások, IV. könyv, viii. fejezet)

 

Boldog Le Clerc Alix és Fourier Szent Péter, akik azzal a meggyőződéssel mutattak a szerzetesi életnek új irányt, hogy az apostoli szolgálat az általuk alapított közösség lényegéhez tartozik. Választott szolgálatuk a fiatal lányok és nők nevelése volt.  Eleinte sokan kétségbe vonták, hogy erőfeszítéseikkel bármit is elérhetnek. A szülők azonban hamarosan észrevehették a pozitív változást, amely lányaikban végbement. A nők neveléséért munkálkodó mozgalom növekedett.


Fr. Franz Sebastian Job

Wittmann Mihály püspök és  Jób Ferenc Sebestyén, akik különösen fontosnak tartották a leányifjúság keresztény nevelését. Jób atya azt mondta, ha „a jobb kor beköszöntével feltűnik egy új, kiválóbb nemzedék, ez nem kezdődhet máshogy, mint a leányifjúság nevelésével.” ( A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek szabályának szelleme, idézi Gregory Thomas Ziegler: A Brief Sketch of the Life of the Reverend Francis Sebastian Job, Milwaukee: Bruce Publishing Company, 1930, 177. o.

  Mother Caroline Friess image

Friess Karolina anya, aki bátor vezetésével a Kongregációt egy új világrész életmódjához alkalmazta, tág látókörrel értelmezvén az idők jeleit, az új világ elvárásaira adott válaszában a szokatlan dolgokat is megkockáztatta.Több mint 200, mindenféle nemzetiségű, bőrszínű és vallású fiatalt nevelő intézmény megalakulásánál bábáskodott.  Karolina anya tisztában volt a nőnevelés fontosságával, és esti kurzusokat indított azoknak a nőknek, akik napközben dolgozni jártak.

Karizmánk továbbfejlődik az élő közösségben, amely a múltból gazdagodva lehetővé teszi, hogy a Kongregáció a jelenben kibontakozzék, és a jövő kihívásával szembenézzen. Jézus Krisztus küldetésének folytatására vagyunk szentelve: … arra kötelezzük magunkat, hogy a Jézus Krisztus, az egyház és a karizmánk iránti teremtő hűség szellemében folytatjuk küldetését.

E feladatot a Szentlélek erejével elsősorban

  • egységre irányuló fáradozásunk
  • közösségi életünk,
  • nevelésre irányuló szolgálatunk
  • Isten akaratának közös keresése és teljesítése által töltjük be.

Mária, az egyház és kongregációnk anyja szeretettel szólít fel bennünket: „amit mond, tegyétek.” (Jn 2, 5)