25th General Chapter symbol

Nemzetközi Szolidaritási Reflexió

Meghallani a peremen élők hangját

2024. november

pdf (110 KB)

Bevezetés

Az éghajlatváltozás következményei tagadhatatlanok. Emlékezzünk csak a történelmi jelentőségű, pusztító árvizekre, amelyek a világ városait sújtották, s amelyek egyre több áldozatot követelnek, és csökkentik a periférián élők jelenlegi életszínvonalát. A világ egyes részein naponta lezúduló esőzések csak fokozzák a bizonytalanság, a félelem, a fájdalom, a frusztráció és a reménytelenség érzését az áldozatok szívében. A gátakon átcsap az ár, súlyosbítva az egyre aggasztóbb árvízhelyzetet, amely emberéleteket követel, emberek kitelepítéséhez, kritikus élelmiszerhiányhoz, valamint az infrastruktúra, az utak és hidak pusztulásához vezet. Jószágok és vadon élő állatok pusztultak el, a gyermekek nem jártak iskolába, az érintett közösségek elveszítették megélhetési forrásaikat, az egészségügyi központok bezártak, a túlélők pedig belső menekültekké váltak.

Meghívás az imára

Istenünk, a valódi fejlődés magában foglalja azt is, hogy az emberi életminőség átfogó javítására törekszünk, és azt is jelenti, hogy figyelembe vesszük azt a környezetet, amelyben az emberek az életüket élik. Az életkörülmények befolyásolják gondolkodásunkat, érzéseinket, cselekedeteinket. Segíts nekünk, hogy identitásunkat azzal is kifejezzük, hogy cselekedeteinkkel fenntartható módon reagálunk a környezetünk korlátaira. Mindezt Jézus Krisztus nevében kérjük, aki az élet és minden jó forrása. Ámen.

Tapasztalat

Sierra Leonéban az elmúlt néhány évben rendkívül nagymértékű erdőirtás és fakitermelés zajlott. A fák egy részét gazdasági haszonszerzés céljából értékesítik, míg más hányadát faszén- vagy tűzifaforrásként használnak, főzéshez, különösen az alacsony jövedelmű háztartások. A rohamos erdőpusztulás kedvezőtlenül hat a mezőgazdasági termelésre és a gazdag kulturális örökségünkre. A vadon élő állatok kihalnak, és a megszokott időjárási jellemzők is észrevehetően megváltoznak. A kellemesen hűvös időjárást felváltotta a szélsőséges hőség. Ez a túlzott forróság évről évre fokozódik, és hatását a legkiszolgáltatottabbak és azok a mezőgazdasági közösségek érzik meg leginkább, amelyek megélhetését tönkreteszi. Emiatt sokan elvándoroltak a vidéki falvakból a városokba, és most csatornák és mocsarak mellett építkeznek, aminek az a következménye, hogy az esőzések idején elönti a várost az árvíz.

Egy negyvenes évei elején járó fiatal nő nemrégiben mesélt nekem idős édesanyjáról, aki a nyugat-afrikai Sierra Leone tartományi fővárosától mintegy 30 mérföldre fekvő Bumbunában él, és aki az áradások miatt kényszerült elhagyni lakóhelyét. Ez meglehetősen aggasztó és nyugtalanító. Az idős asszony, Kumba mama, az éjszaka közepén arra ébredt, hogy hálószobája vízben áll. „Hol vagyok?” – kérdezte, remélve, hogy ez csak egy rémálom. Amikor a mély álomból magához tért, Kumba mama arra a szomorú valóságra ébredt, hogy az épület egyik oldala leomlott, és a heves esőzések miatt víz zúdult be. Amikor meglátta, hogy minden holmija a vízben úszik, Kumba mama sírva fakadt. Rögtön hívta a szomszédjait, akik azonnal a segítségére siettek. Kumba mama idős korára fedél nélkül maradt.

A Bumbunában élő és szolgáló nővéreink (az SSND az egyetlen szerzetes közösség a településen) a megpróbáltatások közepette is bizonyságot tesznek a reményről és a szolidaritásról. Fizikai jelenlétük biztos reményt jelent azoknak az embereknek, akik kreatív módokat keresnek arra, hogy átvészeljék a fennálló és példátlan áradásokat, akik csapdába estek, és nem látják a kiutat. Csupán elképzelni tudjuk, milyen körülmények között kell megbirkózniuk a válsághelyzetekkel és orvosi szükséghelyzetekkel, mivel Bumbunában nincs kórház, és körülbelül 50 mérföldet kell utazniuk azért, hogy orvosi ellátást kapjanak a leromlott, kátyúkkal, vízzel és rossz vízelvezetéssel küzdő úthálózaton.

Reflexió

Korunk sürgető válságai, mint az árvizek, arra ösztönöznek bennünket, hogy jelen legyünk a periférián élő emberek számára, és vágyakozzunk mindenki Istenben való egysége után, együttműködve, hogy az egyetemes közösség /kommunió hiteles tanúi legyünk, miközben felülvizsgáljuk személyes és közösségi életmódunkat azért, hogy véget vessünk a megkülönböztetés, az egyenlőtlenség, az erőszak minden formájának és a klímaváltozás pusztító hatásainak. (A 25. Általános Káptalan Felhívása)

Ferenc pápa az éghajlatváltozással foglalkozó vatikáni klímacsúcsra összegyűlt nemzetközi szakértőkkel és vezetőkkel tartott 2024 májusi audienciáján tartott beszédében nehezményezte az éghajlatváltozással kapcsolatos adatok romlását, és sürgős cselekvésre szólított fel „az emberek és a természet védelme érdekében”. Tekintettel arra, hogy a fejlődő országok közvetlenül szenvednek az éghajlatváltozás hatásaitól, feltette a kérdést a különböző nemzetek politikai vezetőinek, hogy „az élet kultúrájáért vagy a halál kultúrájáért dolgozunk”. Közös otthonunk – a Föld – elpusztítása olyan alapvető bűn, amely minden ember életét fenyegeti. Nap mint nap továbbra is olyan rendszerszintű kihívásokkal szembesülünk, amelyek egymástól elkülönülnek, de mégis összefüggenek egymással, nevezetesen az élelmezési bizonytalansághoz vezető aszály, az erdőirtás, valamint az élővilág és a vízkészletek fogyatkozása. A hulladékok nem megfelelő kezelése, amely különösen a fejlődő országokat érinti, és a nemek közötti egyenlőtlenségek témájában is vita van közöttünk. Ezek a kérdések sürgős és közös erőfeszítéseket igényelnek a világ szegényeinek, különösen a legkiszolgáltatottabbaknak, a nőknek, a gyermekeknek és az időseknek a védelme érdekében. (Ferenc pápa beszéde: Az éghajlati válsággal foglalkozó vatikáni csúcstalálkozó)

Mi a teendő?

Határozzuk meg a kihívásokat – Miközben átgondoljuk az említett kérdéseket, és reflektálunk ezekre a tapasztalatokra, mi a legnagyobb kihívás számunkra?

Reziliencia – Mint iskolanővérek, hogyan építhetjük ki helyi környezetünkben a rugalmas ellenálló képességünket a jövőben bekövetkező hasonló eseményekkel szemben?

Együttműködés másokkal – Milyen alapvető és hatékony intézkedéseket kell tennünk a másokkal történő együttműködés során?

Záró imádság

Szeretet Istene, mutasd meg helyünket ebben a világban, hogy szereteted eszközei legyünk minden élőlény számára ezen a földön, hiszen te egyikükről sem feledkezel meg! Világosítsd meg a hatalom és a pénz birtokosait, hogy óvakodjanak a közömbösség bűnétől, szeressék a közjót, segítsék a gyöngéket, és legyen gondjuk erre a világra, ahol lakunk. Segíts nekünk, hogy megvédjünk minden életet, hogy egy jobb jövőt készítsünk elő, és add, hogy eljöjjön a te országod, az igazságosság, a béke, a szeretet és a szépség országa! Ámen.

(Részlet “A teremtett világgal együtt mondott keresztény ima”-ból, Laudato Si’).

 

 

Összeállította Magdalene Philip Umoh nővér az Afrika Tartományból,
a nemzetközi Shalom hálózat számára. A grafika a 25. Általános Káptalan irányvonalához tartozik.
A dizájntervet Joyelle Proot nővér, SSND CP készítette.