Nemzetközi Szolidaritási Reflexió – 2023. szeptember

Bevezetés

Az igazságos béke a társadalmi kohézió és a méltányosság iránti kölcsönös elkötelezettséget és törekvést jelenti. Az erőszak megelőzésére vagy megállítására törekszik, tartós és fenntartható békét teremt. Az igazságos béke alapelvei közé tartozik az emberi élet védelme, a méltóság és a közjó, a jó szándék, a befogadó politikai részvétel, a helyreállítás, a méltányos együttműködés, a megbékélés és a fenntarthatóság. Az erőszakmentesség az a személyes gyakorlat, hogy semmilyen körülmények között nem okozunk kárt egymásnak. Mind az igazságos béke, mind az evangéliumi erőszakmentesség a SZERETET-ben gyökerezik..

Felhívás az imádságra

Szentháromság Egy Isten, Szeretet forrása, nyisd meg és tágítsd ki szívünket, szereteted által formálj minket új teremtménnyé. Szeretet Igéje, taníts minket szeretni és gyógyító módon jelen lenni, amire világunknak ma szüksége van. Szeretet Lelke, tégy szabaddá minket, hogy képesek legyünk elengedni, merjünk kockázatot vállalni és a világot átformáló közösség tanúiként élni. Boldog Terézia anya, a szeretet asszonya kísérjen minket az átformálódás útján, miközben a Szeretet akaratát keressük és teljesítjük. ( 25. SSND Általános Káptalan imádsága)

Tapasztalat

A teremtett világ harmónián és egymáshoz való kapcsolódáson alapul, és a mi Szentháromságos Szerető Istenünk képmása szerint alakul ki és fejlődik. Miközben az igazságos békéről és az evangéliumi erőszakmentességről elmélkedünk és imádkozunk, talán néhányan közülünk most is erőszakos helyzetekkel néznek szembe, vagy éppen erőszakos helyzetet élnek át. A durva szavak, a káros cselekedetek, a bántalmazás, a romboló kapcsolatok, a háborúval fenyegető fegyverkezés, a szenvedéssel szembeni közömbösség és az elnyomó hallgatás egyaránt erőszakosan hat az emberi lélekre és a természeti környezetre. Ha a harmóniát a természet vagy az emberi erő megbontja, az gyakran erőszakhoz vezet. Az ember lelke azonban természeténél fogva békére és boldogságra vágyik és arra törekszik.

Az erőszak romboló hatással van önmagunkra és másokra is, és számos formája van. Ennek az elmélkedésnek az előkészítése megtanított arra, hogy az erőszak nem valami „odakint” létező dolog, amit el kell kerülni, hanem valami, amit önmagunkban kell felismerni. Ahogy nekiláttam ennek a feladatnak, folyton azt mondogattam magamnak, hogy nincs elegendő forrásanyagom ehhez a témához, és azt sem tudtam, hol is kezdjem. Hetekig próbáltam koncentrálni, de nem jutottam semmire. Az önkritikám gátolt, és akadályozta a kreativitásomat. Erőszakot követtem el magammal szemben. Ez olyan, bennem kialakult szokás, amivel foglalkoznom kell. Amikor végre sikerült szembenéznem a negatív, önmagamról szóló beszéddel és elengednem azt, éreztem, hogy a Lélek kreativitása előrelendít engem, az elképzelések gyűlni kezdtek, és könnyen papírra vetettem őket.

Az egyik nővérem közel 25 évig dolgozott titkárnőként a helyi egyházközségben. Szerette a szolgálatát, és olyan szelíd személyiséggel és kapcsolatteremtő képességgel rendelkezik, amely valóban a másikra összpontosít. A plébániára új lelkipásztort rendeltek ki azért, hogy csökkentse a plébániai költségvetést. Az egyik első dolog, amit tett, az volt, hogy elbocsátotta a nővéremet a plébániai munkatársak közül. A sokéves munkaviszonya alapján neki volt a legmagasabb a fizetése. Nyilvánvalóan nem személyes sértésnek szánta, de a hirtelen és váratlan bejelentést nem volt könnyű elfogadni. Ugyan nővérem érezte a szeretett állás és a napi kapcsolatok elveszítése feletti fájdalmat,  azonban gyorsan megújította elköteleződését a plébánia iránt, mint katekéta. Emellett rendszeresen önkéntes munkát vállalt a szociális bizottságban. Több egyházközségi tag megkérdezte őt: „A plébánián eltöltött évek odaadó szolgálata után hogyan tudsz továbbra is szorosan együttműködni egy olyan lelkipásztorral, aki ilyen hirtelen bocsátott el téged?” Ahelyett, hogy negatív választ adott volna, energiáját és a plébánia iránti szeretetét a szolgálat új útjaira irányította. Példája és attitűdje mindig is inspiráló volt számomra, és kétségtelenül sokak számára, akik ismerik őt. A családjával, a munkatársaival és a barátaival való erőszakmentes, szelíd, szeretetteljes viselkedése keresztény tanúságtétel az erőszakmentességről. Azért imádkozom, hogy vele és szolidaritást érezve járhassak a többi emberrel együtt, akik szeretettel és együttérzéssel folytatják Jézus küldetését a mindennapi életben.

Reflexió

Ferenc pápa április 31-én, XXIII. János pápa “Pacem in Terris” című enciklikája megjelenésének 60. évfordulóján egy rövid videóban ezt nyilatkozta: “Erőszak nélkül élni, beszélni és cselekedni nem feladás, veszteség vagy lemondás, hanem törekvés a mindenre.” Mindannyiunkat arra hív, hogy építsük ki a béke kultúráját, és az erőszakmentességet tegyük cselekedeteink vezérfonalává a mindennapi életben és a nemzetközi kapcsolatokban egyaránt. Arra kér bennünket, hogy imádkozzunk és dolgozzunk az erőszakmentes kultúra szélesebb körű elterjedéséért. Személyesen és együtt is a béke eszközeiként élhetünk, támogathatjuk a békét és ellenezhetjük a háborút, akarhatjuk a harmóniát, és elvethetjük a konfliktust, folytathatunk őszinte párbeszédet és nem kell ártó szavakat használnunk.

Követve Jézus Krisztus példáját, sok modern kori próféta van, aki tanúságot tesz az erőszakmentességről. Hasonlóképpen mi is, ha nyitottak maradunk, a Szentírás által formálódhatunk és átalakulhatunk, azáltal, hogy olvassuk, elmélkedünk, imádkozunk és a Szentírás szerint élünk. Jézus tanítása a hegyi beszédben (Máté 5:38-48), a házasságtörésen ért asszony iránt tanúsított könyörülete és igazságossága (János 8:1-11), a pogány anya iránti nyitottsága (Máté 15:21-28), és a keresztfán mellette haldokló bűnözőnek adott válasza (Lukács 23:39-43) is megindíthat bennünket. Ahogy Jézus felajánlotta életét irántunk való szeretetből, úgy hív bennünket is arra, hogy éljünk aszerint, hogy a Szeretet Mindent Odaad, feltételek és fenntartások nélkül.  Arra küld bennünket, higgyünk abban, hogy Ő velünk van az idők végezetéig.

Teendők

Gondolkozzunk el a következő kérdéseken:

1. Mi táplálja a szívünket, mi tölti ki a gondolatainkat, és mi motiválja a kötelezettségvállalásainkat életünknek ebben a szakaszában?
2. Jelent-e Jézus és az ő erőszakmentes életmódja változást az életemben?
3. Mikor és hogyan oszthatom meg másokkal az evangéliumi erőszakmentesség örömét?
4. Szeptember 21-től október 2-ig tartanak a Katolikus Erőszakmentes Akciónapok Vegyük fontolóra a következőket:

• • Vállald, hogy imádkozol és szolidaritást vállalsz valakivel vagy emberek egy csoportjával, akik igazságtalanságot szenvednek a környezetedben (menekültek, bántalmazottak, elhagyott idősek, börtönviseltek).
  • Imádkozz és dolgozz azért, hogy jobban megérts egy személyt vagy csoportot, aki/ami zavarba hoz, irritál vagy dühít téged.
  • Ha lehetséges, hívj meg valakit egy nyílt, imádságos párbeszédre a közöttetek fennálló nézeteltéréseitekről.

Záró Imádság

Urunk, vezess minket a halálból az életre, a hamisságból az igazságra. Vezess minket a kétségbeesésből a reménybe, a félelemből a bizalomba. Engedd, hogy a béke töltse be szívünket, földünket és világegyetemünket. Álmodjunk, imádkozzunk és dolgozzunk együtt azért, hogy a béke és az igazságosság világát építsük mindenki számára. Határtalan megbocsájtást érezzen a szívem. Legyen határtalan a szeretetem barát, ellenség és kitaszított iránt. Szükségleteim legyenek csekély mértékűek, és egyszerű életet éljek. Tetteim tegyenek tanúságot az evangéliumi erőszakmentességről. Ámen!

(Vö. Vezess minket a halálból az életbe, írta Satish Kumar és Marty Haugen.)

Összeállította M. Leetta Hammack nővér a  Latin-Amerika és Karib-térség Tartományból, a nemzetközi Shalom hálózat számára. A grafika a 24. Általános Káptalan irányvonalához tartozik. A dizájntervet a Kongregáció Kommunikációs Hivatala készítette