Nemzetközi Szolidaritási Reflexió

A kiszolgáltatottak iránti szolidaritás

November 2023 – pdf 247 KB

Bevezetés

A katolikus társadalmi tanítás egyik alapelveként a szolidaritás azt jelenti, hogy felismerjük az Isten által teremtett világgal való kapcsolatunkat, és aktívan együttműködünk és cselekszünk a közjó érdekében. Ez egy olyan erkölcsi erény és társadalmi hozzáállás, amely a közös emberségünkben való személyes és közösségi ökológiai megtérésből fakad; az egység lelkületében a helyes kapcsolatok kiépítésére törekszünk a népek, nemzetek és szervezetek között. Számunkra, mint Laudato Si’ kongregáció számára a szolidaritás az igazságosság kérdése (vö. LS 159): a nevelés, az állásfoglalás és a cselekvés terén valamennyi élet méltóságáért. “Szolidaritást vállalunk minden emberrel és a teremtett világgal; készek vagyunk – személyesen és közösségként – bátran odaadni önmagunkat és mindazt, amink van, Jézus küldetéséért.” (Meghívás szolidaritásra, 22. Általános Káptalan)

Felhívás az imádságra

Istenünk, segíts minket jobban megérteni, hogy mit jelent és hogyan valósul meg a testvéreinkkel való egység, amikor arra törekszünk, hogy éljük a hívást, hogy legyünk szolidárisak a kiszolgáltatottakkal.

Tapasztalat

Gyakran előfordul, hogy amikor az őslakosok jogait érintő kérdésre kell választ adni, az aktivistáktól elvárják, hogy képviseljék őket, és harcoljanak az igazságért.  Nem is olyan régen a kormányunk úgy döntött, hogy találkozik az amerikai hadsereggel, és megállapodást köt egy új kórház megépítéséről egy katonai ingatlanon.  A katonaság 50 évre bérbe adta volna a földet a guami kormánynak.  Röviden összefoglalva a történetet, a szóban forgó földterületet az amerikai kormány a második világháború alatt kisajátítás címén vette el.  A földet soha nem adták vissza az őslakos tulajdonosoknak.  A megállapodást az amerikai hadsereg készítette el, majd megküldték Guam kormányzójának aláírásra.  A lakosságot már a kezdetektől kizárták a megbeszélésekből, amelyek zárt üléseken folytak. A polgárok egy csoportja a rádióállomásokon keresztül tudatta a lakossággal, hogy mit gondolnak erről a tervről. A következők hangzottak el panaszként: „Hogy merészel a hadsereg pénzt kérni tőlünk a saját tulajdonunk használatáért? Miért hagynak ki minket a vitából? Hol vannak a választott tisztviselőink?”

Nem arról volt szó, hogy az emberek nem mertek felszólalni az új kórház építése ellen. Az ok inkább az volt, hogy az emberek nem érezték, hogy tisztelik őket, és megfelelő fórumot kapnak arra, hogy kifejthessék véleményüket arról, hogy az amerikai hadsereg „…megszegte a törvényeket, megmásította a rendelkezéseket, megszegte az örök szövetséget.” (Izajás 24:5) Akár hiszik, akár nem, de az emberek, a választott törvényhozók, a választott főügyész, a fiataljaink és az aktivisták egységesen álltak ki a kérdésben, és általában egy igen egyszerű médiumon keresztül tiltakoztak a kormányzó és az amerikai hadsereg ellen: a rádióadásokon keresztül.  Az alapvető tanulság az őslakosok számára ebből az, hogy nem kell aktivistának lenni ahhoz, hogy kiálljunk magunkért. Bárki reagálhat a hívásra, vállalhat szolidaritást másokkal, és hozhat döntéseket a közjó érdekében. A szolidaritás az aktív együttműködés és a közjó érdekében való cselekedet. Ez olyan lelkület, amely nyitott a párbeszédre és az erőszakmentes válaszokra. Arra törekszik, hogy inkább építsen, mint romboljon, inkább egyesítsen, mint szétválasszon. Bizakodunk abban, hogy közösen képesek leszünk a következő szavak beteljesítésére: “s tedd szentté az ötvenedik esztendőt. Hirdess szabadulást földed minden lakójának, mert örvendetes esztendő az. Kapja vissza akkor mindenki a birtokát, és térjen vissza mindenki eredeti családjához.” (Leviták Könyve, 25:10)

Reflexió

Mint erény, a szolidaritás összefügg a szabadsággal és az igazságossággal. A szolidaritás az emberi családban különleges elköteleződést jelent a legsebezhetőbbekkel és a legelesettebbekkel.  Az emberi család természetes egysége nem valósulhat meg teljes mértékben, ha az emberek a nyomorúság, a hátrányos megkülönböztetés, az igazságtalanság, az elnyomás, a kényszermigráció, a rabszolgaság és a társadalmi elidegenedés bajaitól szenvednek, ami a tágabb közösségben való érdemi részvételből való kirekesztettséghez vezet.

A szolidaritás első tapasztalatát talán a családunkban éljük át, ahol a szeretet és az egység köt össze bennünket. A családok arra hivatottak, hogy a szeretet és a szolidaritás megnyilvánulásai legyenek, és tanúságot tegyenek erről a világnak. Közös emberi mivoltunk azonnal és visszavonhatatlanul összeköt bennünket az emberi család többi tagjával, a tudatosan választott és gyakorolt értelmes részvételen keresztül.  Ha hajlandóak vagyunk a társadalmi igazságosságra törekvő részvételre, akkor a szolidaritás társadalmi erényét gyakoroljuk. A szolidaritás tehát társadalmi természetünk elfogadása és a közös kötelékek megerősítése, túllépve a határokon, ideológiákon és önérdekeken, elismerve minden ember eredendő méltóságát.

A szolidaritás különleges módon ösztönzi a méltányosságra és igazságosságra való törekvést mind lokális, mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten. Legfőbb alapját a hit és az élet méltósága jelenti.  A valódi humanizmus magában foglalja a szeretetet és tiszteletet minden egyes ember iránt.  Bűnös világunkban azonban csak az Isten azonosságának és a Krisztusban való egységnek a felismerése teremti meg a szolidaritás megvalósulását, amely egy jobb, eljövendő világrend alapja lehet. „Ez olyan társadalmi erény, amely sokféle formában számos gyümölcsöt és áldást hoz, és az egész életre kihatnak. Egészséges társadalmat, virágzó gazdaságot, a perifériára szorultakról való gondoskodást és a családot védő struktúrákat eredményez.” (Robert A. Sirico: „Szolidaritás: Az alapvető társadalmi erény”, 2010. július).

A Mindnyájan Testvérek arra szólít fel, hogy újítsuk meg a társadalmi felelősségvállalás iránti elköteleződésünket, és teremtsünk méltányosabb és igazságosabb társadalmat. Arra szólítja fel az egyes embereket és a társadalmakat, hogy győzzék le a megosztottságot, segítsék elő a párbeszédet és munkálkodjanak a közjó érdekében. Az egymás iránti közös felelősségérzetre ösztönöz, az együttérzés, az igazságosság és az együttműködés elveit támogató szolidaritás globális kultúrája mellett száll síkra.

Mi a teendő?

  • Elmélkedjünk a Fratelli Tutti #114-117. pontjairól, a „szolidaritás értékéről”. Milyen a mi elköteleződésünk, ha a kiszolgáltatottakkal való szolidaritásunkra gondolunk?
  • Miként maradjunk nyitottak, hogyan szemléljük, figyeljük meg, különböztessük meg, és hogyan reagáljunk a nélkülözésekre és az igazságtalan rendszerekre? Mit jelent a „több” a meghívásunkban és válaszunkban annak érdekében, hogy „együtt szenvedjünk” a kiszolgáltatottakkal?
  • A probléma, amivel a Guam szigeteki embereknek szembe kell néznie, egyike az őslakosok számos küzdelmének a világon. Ha módunkban állna szolidaritást vállalni az ottani őslakosokkal, milyen módon tennénk? Osszuk meg gondolatainkat a közösségünkben.

Záró imádság

Istenünk, mindannyiunk Atyja, arra hívsz minket, hogy Jézusban igaz testvérek legyünk.  Engedd, hogy az egész teremtéseddel való szolidaritásra irányuló erőfeszítéseink Jézus szavaiban gyökerezhessenek: „…. amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”  Ámen. 

 

Összeállította: Francine Perez nővér és Connie Guerro társult tag a nemzetközi Shalom hálózat számára Guam, Shalom ázsiai/óceániai ág.

 Grafika a 24. Általános Káptalan Irányvonala