Bevezető
A gyerekek ma az egész világon kihívást jelentő körülmények közt élnek. Egyesek a sikeressé válás kényszerét szenvedik meg a gazdasági versenyre alapuló társadalmakban, mások az alapvető szükségleteikért is meg kell küzdjenek: étel, lakhatás, egészség és oktatás. Nincs idő játszani a barátokkal. Nem lehetnek igazi önmaguk, ezért elvesztik önbizalmukat. Ha a szülők nem akarják, vagy nincs pénzük iskoláztatni gyermekeiket, kiesnek a rendszerből, és kívül is maradnak egész életükben. Gyakran úgy érzik, a társadalom magukra hagyta őket. Súlyos probléma, hogy egyre több gyerek szenved a kortársi, tanári vagy szülői zaklatástól.
Imádság
Isten mindenkit szeret és mindenkivel törődik, de különös gondja van az elesettekre. A gyerekek azok, akik nem tudják kifejezni, mennyire szenvednek a kortársi, tanári vagy szülői zaklatástól, bántalmazástól. Szenvedésük és fájdalmuk gyakran láthatatlan marad, segítségre van szükségük, hogy szabaduljanak nehéz helyzetükből. Kérjük Máriát, hogy fohászkodjon velünk, hogy meglássuk és megérezzük a nők és gyermekek szenvedését, és válaszoljunk ínségükre.
Tapasztalat
Egy japán ügyvédnő, Szecukó Cuboi társaival együtt 2004-ben menedékhelyet nyitott gyerekeknek Tokióban. A kilencvenes évek elején fiatal ügyvédként olyan kamaszokkal dolgozott, akik bűncselekményt követtek el. Ráébredt, hogy nincs olyan biztonságos hely, ahova mehetnének, ha megszöktek otthonról.
Kapcsolatba lépett egy asszonnyal, aki női menedékhelyet működtetett, és kérdezősködött, hogyan lehetne egy gyermekmenedékhelyet nyitni. Az ismerőse ezt tanácsolta: két nagy akadálya van egy ilyen menedék létrehozásának. Az egyik, hogy ha befogadsz egy fiatalkorút egy ilyen menedékbe, a törvényes gondviselője megvádolhat emberrablással. A másik az anyagi nehézségek. Egy kiskorú jellemzően pénz nélkül szökik meg otthonról, míg egy felnőtt nőnek lehet annyi pénze, hogy eltartsa magát. Ha gyerekeknek nyitsz menedékhelyet, biztos anyagi alapokkal kell rendelkezned, hogy minden felmerülő szükségletet elláss. Egyszóval a menedékhely alapításánál elég sok az akadály
Mikor a japán kormány 1994-ben ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, a tokiói jogászok szövetségének gyermekjogi bizottsága elindította a „játékszínprojektet” (Play Project), melynek keretében évente létrehoznak és előadnak egy színdarabot, melyben megismertetik a gyerekek valós szenvedését a nagyközönséggel. Az ügyvédek olyan gyerekeket hívtak meg a projektbe, akikkel együtt dolgoztak. Szecukó volt a forgatókönyvírója a daraboknak. A 2002-es darabban megírta azt az álmát, hogy menedékhelyet alapít gyerekeknek. A darab révén több emberhez eljutott ez az álom, és munkához látott egy, a menedékhely létrehozását előkészítő bizottság. A testület havonta találkozott, és egyenként számolták fel az akadályokat. Például mindegyik gyerek kapott saját védőügyvédet, akinek a honoráriumát a gyermekjogsegély-alap állta, melyet a jogászok befizetett tagdíjaiból hoztak létre. A különböző területeken dolgozó szakemberek közös erőfeszítéseinek hála a menedékhely végül 2004-ben megnyílhatott.
Igen fontos első lépés volt ez. Ma már több mint húsz ilyen menedék működik Japánban. Fontos volt az is, hogy közös intézményrendszer alakuljon ki köréjük és folyamatosan fejlesszék őket. Mindez mégsem elég ahhoz, hogy megszüntessük a gyerekek szenvedését. Szecukó Cuboi a gyermekekkel való munkája során két dolgot tanult meg. Az első, hogy be kell látnia, nem menthet meg minden gyereket, de mellettük állhat és imádkozhat értük, hogy életben maradjanak. A másik, hogy a gyerekeknek át kell esniük a gyógyulás folyamatán és vissza kell nyerniük az önbizalmukat.
Nagyon fontos, hogy a menedékhelyek munkatársai, a jogászok, ápolók, orvosok és önkéntesek ugyanazokat az alapelveket vallják, mikor gyerekekkel dolgoznak. Az első, hogy jó dolog, hogy megszülettél. Jó vagy úgy, ahogy vagy. A második, hogy nem vagy egyedül. A harmadik pedig, hogy megválaszthatod a saját utad, és arra mehetsz, amerre akarsz. Újra és újra megerősítik ezeket az elképzeléseket a gyerekekben.
(Részlet a „Jogfosztott gyermekek – Gyermekjogok a szegénység szemszögéből” című kötetből – szerkesztette a Tomiszaka Keresztény Központ, kiadja a Kjóbunkan keresztény kiadó, 5. fejezet: „Gyermekek, akiknek nincs hova menniük éjszakára – a gyermekmenedékhelyek világa”, írta Szecukó Cuboi)
Reflexió
- Mi érintett meg leginkább Szecukó Cuboi munkájában? És mit tanultál belőle?
- Dolgoztál valaha olyan gyerekekkel, akiknek súlyos szenvedést és fájdalmat rejtett a múltja? Ha igen, mit tettél? Hogyan tudtad segíteni vagy megerősíteni őket? Mit tanultál ebből?
- A koronavírus és egyéb csapások – éhínség, kitelepítés, az oktatás elérhetetlensége, klímaváltozás, erőszak – sújtotta világunkban mire szól a meghívásunk? Mi az, amit konkrétan megtehetünk környezetünkben, főként a nőkért és gyerekekért?
Mi a teendő?
- Hozz meg valamilyen konkrét életviteli döntést, ami tükrözi válaszodat a szegények és a Föld segélykiáltására.
- Működj együtt és létesíts hálózatot másokkal a nők és gyermekek jogainak védelmében.
- Találj vagy létesíts lehetőségeket, hogy megismerkedj a szenvedő nők és gyerekek helyzetével:
- hívj meg olyanokat, akik velük dolgoznak, hogy osztozhass tapasztalataikban,
- tájékozódj a hírekből és könyvekből a valós helyzetről,
- keress alkalmat, hogy kapcsolatba lépj szenvedő nőkkel és gyerekekkel.
- Találd meg a módját, hogy szót emelj a nők és gyerekek érdekében.
Záró ima
Szentháromság egy Isten, te az embereket egyenrangúnak teremtetted. Ebben az éhínség, szegénység és erőszak sújtotta világban töltsd meg szívünket szereteteddel, és indíts minket párbeszédre, igazságosságra és békére, mikor másokkal együttműködve nevelünk, szót emelünk és cselekszünk. Nyisd meg szívünket a föld minden népe és nemzete felé. Boldog Terézia anyánk szellemében éljük küldetésünket a világ szívében, mint a béke, a remény és a szeretet emberei. Ámen.
Készítette Judith Kamada SSND, Kyoto, Japán, Ázsia/Óceánia Shalom Ág
a Nemzetközi Shalom Iroda számára (Róma)
