Bevezető
Csak a napokban ünnepeltük a karácsonyt – Urunk születését. Az evangélium szavai: „… mert nem jutott nekik hely a szálláson.” (Lk 2,7) megdöbbentenek. Számos embernek ma is ezek a szavak jelentik a valóságot: mert nem jutott nekik hely. Ma többen tapasztalják meg ezt a keserű valóságot, mint valaha: … mert nem jutott nekik hely. Hazájukban nincs számukra hely, ahol békében élhetnének. Reményeik földjén gyakran szintén nem találnak helyet. Ez a történet egyik oldala, de – és ezért hálás vagyok – létezik egy másik oldal is. Vannak olyan emberek, akik a hontalanoknak méltósággal teli létezést próbálnak biztosítani, számtalan módon, nem csak anyagi támogatással, hanem azáltal, hogy megosztják velük életüket, szeretettel fordulnak feléjük, türelmesen meghallgatják őket, kormányzati intézményeken keresztül támogatják őket, és még sorolhatnám… Igen, egyszerűen csak ne hagyjuk őket magukra mindennapjaikban azokkal a problémákkal, amiket egy új, más kultúra jelent nekik.
Imádságra hívás
Amikor Jézus Krisztus megszületett, nem talált otthonra; szüleivel együtt elutasították, és egy régi istállóban jött a világra, a társadalom peremén. Ennek ellenére megosztotta otthonát és jelenlétét az emberekkel.
Tapasztalat
Ahogyan a menekültek különböző okokból kelnek útra, úgy a Németországban megélt tapasztalataik is különböznek. Felizitas Freifrau von Boeselager, aki a brakeli Menekülteket Segítő Szolgálat tagja, éveken át képviselte a fiatalkorú, egyedül érkező menekültek és menekült családok érdekeit. A következőkben igen eltérő élményekről számol be:
A szíriai Faqui egy marokkói nőt vett feleségül, akinek az esküvő óta szíriai útlevele volt. A háború kitörésekor a felesége a gyerekekkel Marokkón keresztül Párizsba menekült, majd onnan Frankfurtba. Végül Kelet-Vesztfáliába érkeztek, ahol az önkormányzat egy kis lakást biztosított számukra. Az idősebb két fiú hamarosan általános iskolába kezdett járni (2. és 4. osztályba), a kislány pedig óvodába. Az anya elvégzett egy kezdő német nyelvtanfolyamot, stabil jó eredménnyel. Mivel ő maga francia nyelvű környezetben nőtt fel, nem volt gond az új szókincs megtanulása. Az apa 2016-ban jött utánuk, részben gyalog, a Balkánon keresztül. Csempészek vitték egy teherautón a határig. Ezután valahogy eljutott Münchenbe, ahol sikerült egy hátsó kijáraton elhagynia a pályaudvart, így a rendőrség, akik egy központi szállásra kísérték az újonnan érkezett menekülteket, nem gyűjtötte be. Autóstoppal éjszaka eljutott a családjához Kelet-Vesztfáliába. Sajnos a németországi új élet a pár válásához vezetett. A férfi elvette a felesége útlevelét, hogy ne hagyhassa el Brakelt. Köztudott, hogy az asszonyokat verik az arab családokban, itt is ez történt. A nő átmenetileg egy női menedékhelyre kellett költözzön a gyerekeivel együtt. A gyermekek kizárólagos felügyeleti jogát az anyának ítélte a bíróság, ezzel megerősítve őt abban, hogy szabadon és felelősséggel rendelkezhet a saját és gyermekei sorsáról. Tisztában van azzal, hogy szabadon alakíthatja az életét, és szándékában is áll így tenni.
Az eritreai nők helyzete problémás: a hazájukban általában nem járhatnak iskolába. Az is nehézség, hogy nem tudnak a beilleszkedést segítő tanfolyamokon részt venni, amíg a gyerekeik nem kapnak helyet az óvodában vagy nem járnak iskolába. Sokaknak még további gyerekeik születtek Németországban. Nagyon nehezen tudnak együttműködni a hatóságokkal. Segítünk, amennyit csak tudunk: egy német önkéntes 1-1½ órán át foglalkozik a kicsikkel, amíg egy szomszédos szobában valaki más németórát tart az édesanyjuknak.
Edrisszel, egy afgán menekülttel a némettanfolyamon találkoztam: részletesebb magyarázatot és segítséget igényelt, mint ami a tankönyvben volt. Azonnal hasznosította is a tanultakat: a boltban az órán tanult mondatokat használva vásárolt ruhát és cipőt. Hamar jó kommunikációs készségre tett szert. Edris már bőséges angol szókinccsel rendelkezett, így a német nyelv sem volt teljesen idegen neki. Egy faipari cégnél talált munkát, akik rögtön be is íratták gyakorlati képzésre. Ezt azóta kiváló eredménnyel elvégezte, és megbecsült műszakvezető a vállalatnál.
Reflexió
A németországi felekezetek 1997-ben kiadott, a migrációval és menekültkérdéssel foglalkozó közös nyilatkozatában ez áll (130): „Az elutazás, bevándorlás, elvándorlás, menekülés és az idegenek nem csupán a korunkra jellemző átmeneti jelenségek, hanem mindig is az evilági élet alapvető körülményei közé tartoztak. Nem lehet egyértelműen negatív dologként tekinteni rájuk. Az elvándorlás azt is jelenti, hogy más emberekkel, nyelvekkel, kultúrákkal találkozunk.”
Reflektálj a következő kijelentésekre magadban, a nővérközösséged tagjaival együtt, és azokkal, akikkel napod során találkozol:
- A migráció lehetőség arra, hogy társadalmunk színesebbé és elfogadóbbá váljon.
- A migráció segíthet abban, hogy ami idegen, az többé ne legyen idegen számomra, hanem valami, amit értékelek.
- A migráció segíthet abban, hogy együtt más bőrszínű, más szokású, más nyelvet beszélő és más vallású emberekkel egy igazságosabb világot hozzunk létre.
Emellett káptalani irányvonalunk, A szeretet mindent odaad arra hív minket, hogy “törekedjünk az interkulturalitás mélyebb megértésére, és arra kötelezzük magunkat, hogy fejlesztjük az interkulturális közösségi és társadalmi élethez szükséges készségeket.” (a Küldetéstek van, ÁD 36 alapján).
Mi a teendő?
Isten minden emberi lényt szeret, és mindenkinek a javát akarja. Ez megmutatkozik az Ó- és Újszövetség találkozásokról szóló történeiben, mint például Rut könyvében, József történetében és sok más helyen. A Biblia megtanít arra, hogyan bánjunk az idegenekkel.
- Találkozz bevándorlókkal, hogy megismerd kultúrájukat, nyelvüket és vallásukat.
- Támogasd a menekülteket abban, hogy a megszokott hétköznapi életüket tudják élni, vagy vigyázz a gyermekeikre, hogy az anyáknak legyen módja megtanulni a helyi nyelvet.
Záró imádság
Urunk, béke és szeretet Istene, köszönjük mindazt a vágyakozást, törekvést és cselekvést, amely békéd és szereteted lelkét lobbantja lángra korunkban. Nyisd meg még jobban lelkünket és szívünket testvéreink felé, akiknek szüksége van szeretetünkre, hogy egyre inkább a béke, remény és szeretet emberei legyünk a világ szívében. Ámen.
VI. Pál pápa imádsága alapján
Készítette Maria-Theresia Knippschild nővér, BY, a Nemzetközi Shalom Iroda számára.
A fejlécben szereplő grafika a 24. Általános Káptalan szimbóluma, amelyet a kongregáció kommunikációs irodája készített.
