Bevezető
Egy gyermek élete “az ő javát, a család, a társadalom, az egész emberiség javát szolgálja. Innen ered a gyermeklét emberi megtapasztalásának mélysége is, amely lehetővé teszi, hogy felfedezzük a szeretet legingyenesebb oldalát … Ez annak a szépsége, hogy előbb szeretnek bennünket: a gyermekek már megérkezésük előtt szeretve vannak… szeretve vannak, mielőtt bármit is tettek volna e szeretet kiérdemlésére, mielőtt beszélni vagy gondolkodni tudnának, sőt mielőtt világra jönnének! A gyermeklét az alapvető feltétele annak, hogy megismerjük Isten szeretetét, amely ennek az igazi csodának a végső forrása. Minden gyermek lelkébe – bármennyire sérülékeny legyen is – Isten belenyomja ennek a szeretetnek a pecsétjét, és ez az alapja az ő emberi méltóságának. Olyan méltóság ez, amelyet semmi és senki nem pusztíthat el.” – mondta Ferenc pápa a Szt. Péter téren elmondott katekézisében 2015. február 11-én.
A gyermekek alapvető fizikai szükségleteit a családban elégítik ki, ahol megtapasztalják a szerető gondoskodást. Ugyanakkor, ha nem kapnak elég szeretetet, fájdalmas és sebzett less a gyermekkoruk. Ahogy Ferenc pápa mondta 2015-ben: “Itt vannak tehát a gyerekek… kérdezem, nem váltunk-e teljesen érzéketlenné a gyermeki lélek sebei iránt? Minél inkább igyekszünk ajándékokkal és édességgel kárpótolni, annál inkább elvész a lélek – legfájdalmasabb és legmélyebb – sebeinek értelme… Érezzük-e a mázsányi súlyt, amely összezúzza a gyermek lelkét azokban a családokban, ahol rosszul bánnak egymással és ártanak egymásnak? … Amikor a felnőttek elveszítik a fejüket, amikor mindegyik csak magára gondol, … lelkileg a gyermek nagyon szenved és elkeseredik. Olyan sebeket szerez, amelyek egész életére kihatnak.” (Általános audiencia, 2015. június 24.)
Imádságra hívás
Gondoskodó Isten, add meg nekünk a figyelmes szívet, amely meghallja a gyermekek hangját, és figyel a lelki szükségleteikre! Vezess minket és légy velünk, hogy segíteni tudjuk őket az élet teljessége felé vezető úton!
Tapasztalat
Az európai családok helyzetéről készült felmérés szerint folyamatosan nő a válások száma, miközben csökken azok száma, akik házasságban kívánnak élni. Az elmúlt évtizedekben 50 százalékkal csökkent a házasságkötések száma, a válásoké pedig 50 százalékkal nőtt a korábbi adatokhoz viszonyítva. (Házassági és válási statisztika, Eurostat 2019. június)
Egyre több gyermek nő fel apa vagy anya (vagy mindkettő) nélkül, és nő a mozaikcsaládok száma. Egyre több diákunk szenved ettől a nehéz helyzettől. A kollégisták gyakran mondanak ehhez hasonló fájdalmas kijelentéseket: “Anya nem akar velem találkozni, ha felhívom, fel se veszi a telefont. Csak az új családjának él” (13 éves lány). “Első gyermekkori emlékeim közé tartozik, hogy anya elvisz magával egy szórakozóhelyre” (14 éves lány). “Az anyukám írásban lemondott rólam, mert nincs rám szüksége” (14 éves lány). “Kéthetente meglátogatom anyukámat, de állandóan iszik. Legközelebb meg fogom neki mondani, hogy nem megyek többet, ha részeg” (12 éves fiú). “Az apukám nem bírja elviselni, hogy ilyen sok gyereke van, ezért elköltözött otthonról, hogy ne kezdjen újra inni” (15 éves lány, aki hat testvér közül a legidősebb).
Reflexió
Ezeknek a fiataloknak látszólag mindenük megvan, ami a fizikai jólléthez kell; nem kell aggódniuk, hogy lesz-e mit enniük, vagy kapnak-e egészségügyi ellátást, ha betegek; van tiszta otthonuk; tanulhatnak, stb. Ugyanakkor nem tapasztalták meg a szüleik odaadó szeretetét, a valahová tartozás biztonságát. Sok fájdalmas tapasztalatuk van a gyermekkorukból az egyik szülő elvesztése miatt, amiért gyakran magukat hibáztatják. Cipelik magukkal a gyermekkori sérüléseiket, és az életükből hiányzik a biztonság, a figyelem és gyakran a szeretet is.
Ahogy a Küldetéstek van írja: “Terézia anya amúgy is szűkös erőforrásaival minden ínséget megpróbált orvosolni, bármerre szólította is az Úr. … Hozzá hasonlóan senkit sem zárunk ki gondoskodásunkból, de úgy érezzük, hivatásunk különösen a fiatalokhoz és a nőkhöz, valamint a szegényekhez szól.” (KV, Konstitúció 24). Azok a gyerekek, akik egészen fiatalon sebeket szereznek a családjukban, a mi időnk szegényei és ínségben szenvedői; nem kapják meg, amire szükségük van, nem feltétlenül az életben maradáshoz, hanem a lelki egészséghez.
Ha megtaníthatjuk nekik, hogy Isten gondoskodik róluk, és ki vannak elégítve az alapvető szükségleteik, akkor segítünk nekik kibékülni az életükkel és másokat is segíteni azon az úton, “hogy képességeiket annak érdekében kamatoztassák, hogy a földet emberibbé tegyék” (KV, Konstitúció 22).
Mi a teendő?
- Hogy jobban megértse a diákjai helyzetét, Terézia anya gyakran leült egyik vagy másik diákja padjára, és imádkozott értük. Ebben a hónapban egyszer mi is próbáljuk meg ezt, hogy mélyebben megértsük azt a fiatalt, akiért küldettünk.
- Egy előre kijelölt alkalommal imádkozzunk név szerint minden ránk bízott fiatalért!
- Nevelőként néha meg kell birkóznunk a diákjaink elutasításával. A lázadó gyermek legtöbbször csupán szeretetre és figyelemre vágyik. Hallgassuk meg őket, imádkozzunk értük, és szeretettel irányítsuk őket a jó felé.
Záró imádság
Mindenható Isten, minden teremtményedre vigyázol, különösen azokra, akik ínséget szenvednek. Segíts a fiataloknak megérteni, értékes számodra az életük. Inspiráld a családjaikat annak az érzelmi és lelki háttérnek a biztosítására, amely segít nekik a társadalom érett tagjává válni.
Segíts, hogy észrevegyük a fiatalok szükségleteit, és segíts, hogy szeretettel reagáljunk akkor is, ha elutasításban vagy ellenállásban van részünk.
Vezess minket, hogy láthatóvá tegyük Krisztust a gyerekeknek a szeretet, a hit és a remény által.
Irányíts a Lélekkel, hogy felismerjük, “kik korunk szegényei, és mik a legsürgősebb megoldandó nevelési feladatok” (KV, Általános Direktórium 37).
Összeállította Erős M. Renáta nővér, magyar tartomány, a Nemzetközi Shalom Hivatal számára.
A fejlécben szereplő grafika a 24. Általános Káptalan szimbóluma, amelyet a Kongregáció Kommunikációs Hivatala készített.
