A likuyani plébánia tagjai köszöntik Sarah, Judith és Petronella nővéreket, és hasznos holmikat nyújtanak át új otthonuk számára.

A likuyani plébánia tagjai köszöntik Sarah, Judith és Petronella nővéreket, és hasznos holmikat nyújtanak át új otthonuk számára.

Sarah Chepkorir nővér

Egy évvel ezelőtt Petronella Muteshi, Judith Sambu és én meleg fogadtatásban részesültünk a likuyani Keresztelő Szent János plébánián (Kakamega Egyházmegye, Kenya). A hívek minden szükséges dolgot összeadtak, hogy megkezdhessük életünket új otthonunkban. Még lakást is felajánlottak, amíg anyagi lehetőségek után kutattunk, hogy felépíthessük saját rendházunkat.

Boldogasszony iskolanővérként az a hivatásunk, hogy az egységre vezessünk, és mi hárman azért jöttünk Likuyaniba, hogy folytassuk ezt a krisztusi küldetést.

A likuyani emberek többféle kultúrából és törzsből származnak, fájdalmas múltjuk része a 2007-2008-as választásokat követő erőszakhullám, mely káoszba taszította az országot és sokakat traumatizált. Nemcsak életekben és javakban esett kár, hanem az egymás iránti bizalom is sérült.

Amikor az országban közeledtek a 2017-es választások, nagyobb erőfeszítéseket tettünk, hogy a békét és kiengesztelődést építsük. A plébánián, nőkkel, fiatalokkal és gyerekcsoportokkal végzett munkánk során mindig arra buzdítunk, hogy Isten családjaként éljünk együtt. Megpróbáltunk eljutni idős, szegény emberekhez, akiket senki sem látogat, meggyújtva ezáltal életükben a remény és a szeretet fényét .

A mi adományunk a közösség és a jelenlét az emberek számára. Ők pedig lassacskán megbékélnek és testvérként fogadják el egymást.

Önkéntes tanárként is dolgozom az Erzsébet elemi iskolában. Így arra taníthatom a gyerekeket, hogy harmóniában éljenek, mindenki arcában Krisztust lássák, és nyújtsák ki kezüket a rászorulók felé. A megtanított versekkel, jelenetekkel, dalokkal, valamint a tanórák során és az orientációs és tanácsadó foglalkozásokon végzett munkámmal is ezt közvetítem.

Lassan gyökeret eresztünk Likuyaniban, és az emberek kezdik megérteni és becsülni szerzetesnői életmódunkat. Valóban hálásak vagyunk az itteni híveknek. Nagylelkűségükkel bizonyítják, hogy senki sem olyan szegény, hogy ne tudna adni valamit, és senki sem olyan gazdag, hogy ne lenne mit elfogadnia. Közösen folytatjuk Krisztus küldetését„hogy egyek legyenek.”

 

Kép forrása: Joan Namulanda nővér, Nairobi, Kenya

Print Friendly, PDF & Email