Prófétai tanúságtétel az egyetemes közösségért – Misszió és gyógyítás a konfliktusövezetekben

A 2024-es SEDOS szeminárium témája a Prófétai tanúságtétel az egyetemes közösségért – Misszió és gyógyítás a konfliktusövezetekben volt. A szemináriumot május 5-10. között tartották az olaszországi Aricciában.

A szemináriumon Mary Kerber, Carolyn Anyega, Christine Garcia és Martina Radež általános tanácsosok, valamint Tim Dewane, a CP Tartomány Shalom koordinátora vett részt. Az előadók prezentációi és a megosztások gazdagítóak voltak számukra.

Az előadók szentírási, pszichológiai és spirituális szempontból közelítették meg a témát. Szenvedélyesen szóltak a kérdéskörről, és az elméletet személyes, gyakorlati tapasztalataikkal egészítették ki. Elhivatottságuk, elköteleződésük és tanúságtételük bátorította, egyúttal kihívás elé állította a résztvevőket.

A téma alapos végiggondolása és körüljárása megmutatta, hogy mi állunk annak a középpontjában, amiért az egyház létrejött: az egyház a küldetéséért létezik, amely maga az egyetemes közösség.

A prófétai tanúságtétel az életet szolgálja. Ténylegesen mit teszünk mi, szerzetesnők és férfiak, az egyetemes közösségért?

André-Léon Simonart atya, MARF, az intézőbizottság tagja, a hét összefoglalójában három pontot emelt ki:

A szeminárium arra hív, hogy ébredjünk fel a bolygónk, a környezetünk, a szenvedés és a sok országban bekövetkező halál láttán.

Isten álma az, hogy Jézus nyomdokain járva közösséget és egységet teremtsünk vele a testvériségen keresztül. Felhívás számunkra, hogy az adott kongregáció és a szerzetesi intézmény karizmájához való kreatív hűséggel folytassuk Jézus együttérző és gyógyító, gondoskodó szolgálatát. Mindez személyes tanúságtétel, hitvallás és elköteleződés kérdése. Nagy szükség van az igazságra: őszintének, hitelesnek és megbízhatónak kell lennünk, keresnünk kell az igazságot, és készen kell állnunk arra, hogy megfizessük az árát. Ehhez természetesen megkülönböztetésre van szükség, mégpedig közösségi megkülönböztetésre.

A szeminárium gondolkodásmód-és paradigmaváltásra hív minket.

A küldetés az élet szolgálatáról, az élet megteremtéséről szól. Fontos szempont az aktív erőszakmentesség. A paradigmaváltás azt jelenti, hogy valaminek változnia kell abban, ami prioritást élvez az életünkben. Az aktív erőszakmentességre való áttérés azzal kezdődik, hogy megváltozik, mi a fontos és ki a lényeges számomra, minek adok teret, és mi az igazán fontos nekem. Bizonyos dolgokat háttérbe kell szorítanom annak érdekében, hogy ez a prioritás megvalósulhasson. Ezt meg kell fogalmaznunk a hozzáállás, cselekvési tervek, apostoli cselekedetek szintjén, hogy kiderüljön, hová tartanak a kongregációk, és milyen új alapításokat fogunk létrehozni.

Az erőszakmentes programok integritásának négy alapvető értéke és hozzájuk kapcsolódó magatartásformája van:

  1. A tisztelet megteremtése – hogyan osztják szét az ételt, hogyan szerveződnek a dolgok a közösségekben, és egy veszélytelen hely kialakítása.
  2.  Az őszinteség gyakorlása – nyílt és őszinte kommunikáció, az igazi én felfedezésének szabadsága.
  3.  Az igazságosság előmozdítása – elszámoltathatóság és felelősség, megbeszélés és tisztesség.
  4. Egészséges kapcsolatok ápolása – bizalom, támogatás és a megfelelő források biztosítása.

Különböző területekre irányították a figyelmünket, amelyeken felfedezhettük azokat a releváns és értékes módokat és megközelítéseket, amelyekkel kreatívan válaszolhatunk a hívásra annak érdekében, hogy az erőszaktól leginkább szenvedők számára az életet szolgáljuk.

(The presentations are available in the SEDOS Bulletin, Vol. 56, no. 5/6 May/June 2024)

SZEMÉLYES SEDOS REFLEXIÓK

Lépj
az aktív
erőszakmentesség
nagy
árat
kérő
útjára.

Carolyn Anyega nővér

Isten nevében …
Szemnyitogató, szívnyitogató vagy mindkettő?
Az egyetemes közösség prófétai tanúi
Gyógyítás a konfliktusövezetekben
A 25. Általános Káptalan harsonája
Tanúságtevők igen, hitelesen, igazsághoz hűen, őszintén, autentikusan.

Elragadtatások csatornái – megszakadt a szívem?
Bátor tárgyalások a konfliktusok közepette
Az emberrablás borzalmaitól szenvedve
A fájdalom kísérésének súlya
A mártíromság az ár, amit az algériai szerzetesek fizettek.

Konfliktusok mindenütt; fájdalmasan ártalmasak
Erőszakmentesség, egy életstílus, amit élnünk kell.
Jézus, a példakép hív; a béke nem ingyenes
Békítsük ki a különbségeket, gyógyítsuk be a sebeket, imádkozzunk.
Fegyvermentesítsd a szívet; ne árts!

Isten nevében… az emberiség nevében
Adjátok meg a világnak a béke kultúráját, mindenféle ha és de nélkül
Megelőzni, megállítani a háborút és az erőszakot, békét teremteni
Mártírok, Ferenc pápa, Fr. Luigi Maccalli példája, nemde?
Carolyn, vállald fel – vizsgáld felül az életedet!
Lépj az aktív erőszakmentesség nagy árat kérő útjára.

Christine Garcia nővér

Abban a kiváltságban volt részem, hogy naponta megoszthattam a hitemet, párbeszédet folytathattam különböző országokból származó, spanyolul beszélő hívőkkel, akiknek mindegyike sajátosan beszélte ezt a nyelvet. Meg akartuk érteni egymást, ezért figyelmesen hallgattuk egymást, és őszinte kapcsolatokat alakítottunk ki. Öröm volt megosztani ezeket a napokat egy olyan nyelven, amelyen mindannyian otthon éreztük magunkat. Könnyű volt elképzelnem, ahogy pünkösd napján a jelenlévők csodálkozva és ujjongva kiáltoznak… „Mindannyian hallottuk, hogy a saját nyelvünkön beszéltél Isten csodáiról!”

Római életem mindennapjaiban tudatosul bennem, hogy mi, iskolanővérek multikulturálisak és többnyelvűek vagyunk. Nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy anyanyelvén fejezhesse ki magát, imádkozzon, párbeszédet folytasson és értesse meg magát. Valóban nehéz megértenünk egymást, azonban mélyebb szinten mégis bennünk él a vágy, hogy az egységet építsük, és az egyetemes közösség hiteles tanúi legyünk.

Ez arra emlékeztet engem, miközben erőfeszítéseket teszünk az egymás megértésére, fontos, hogy feltegyük magunknak a kérdést: „Hogyan vagyok jelen? Figyelek-e a szívemmel, és befogadom-e a másik szívét, a nővéremét, a bátyjámét, azokét, akiket jobban meg akarok ismerni, és akikkel Isten békéjében akarok osztozni.” Kérlek, mindig jelenlévő Szentlélek, továbbra is munkálkodj általunk és bennünk; puhíts meg minket, hogy szíved nyelvén beszéljünk; tégy minket a békéd mestereivé, olyanokká, akik hidakat építenek, hogy lássuk, halljuk és ünnepeljük csodáidat közöttünk és azon túl.

tégy
minket
a békéd
mestereivé

… 

Hangsúlyozták,
hogy
a segítségnyújtás
módja fontosabb,
mint az,
hogy
mit adunk

Martina Radež nővér

Hálás vagyok a lehetőségért, hogy részt vehettem a 2024-es SEDOS szemináriumon, és szeretnék néhány mozzanatot megosztani a szeminárium gazdagságából. Bennünket, szerzeteseket a küldetéses létünk lényegére emlékeztetett.

Mi magunk vagyunk az egyház, arra kaptunk meghívást, hogy folytassuk Krisztus együttérző és gyógyító szolgálatát, hogy az élet szolgálatába álljunk, és vegyünk részt a világ gyógyításában.

Arra kaptunk meghívást, hogy próféták legyünk, hidakat építsünk, mindig álljunk készen arra, hogy a magunkban hordozott reményről tanúságot tegyünk. Prófétaként, a béke közvetítőiként arra kaptunk meghívást, hogy erőszakmentes nyelven beszéljünk, és ezzel is a megbékélésről tegyünk tanúságot.

Az előadók tapasztalataikról is szóló beszámolói hitelessé tették felszólalásaikat. Hangsúlyozták, hogy a segítségnyújtás módja fontosabb, mint az, hogy mit adunk; kapcsolataink és tetteink révén kell helyreállítanunk a tiszteletet. A jelenlét fontosabb, mint a másokért való cselekvés. Ha az életet akarjuk szolgálni, akkor elengedhetetlen a holisztikus megközelítés, valamennyi érintett személy kísérése, a jó csapatmunka és a munkatársakkal való törődés.

Az Istennel való személyes találkozás, Jézus példájának követése a mindenkivel szembeni erőszakmentes magatartásában és kapcsolataiban, a prófétai lét, a prófétai tanúságtétel az egyetemes közösség számára megkérdőjelezhetetlen dimenziók.

Mary Kerber nővér

Erőszakmentesség …Egyszerre Egy Döntés

Az idei SEDOS szeminárium témája, alig néhány hónappal az Általános Káptalanunk után, az iskolanővérek számára igen vonzó volt. Minden egyes előadó és minden kiscsoportos foglalkozás egyre mélyebbre vitt Krisztus küldetéses követésének radikalitásában. A jézusi erőszakmentesség megélése belső átformálódást, elköteleződést, türelmes gyakorlást és egy olyan alternatív életmód fegyelmét igényli, amelyben minden egyes ember és az egész teremtés „végtelen méltósága” nyilvánul meg, amikor cselekszünk, és ahogy élünk.

Különösen azok a felszólalók érintettek meg, akik arról osztották meg tapasztalataikat, hogyan éltek ellenséges környezetben, és milyen magatartásforma mellett döntöttek. Következetes és bátor belső keresésük, amely az erőszakmentesség választásához vezetett, mélyen megérintett, és továbbra is kihívást jelent számomra a mindennapi találkozásaimban és döntéseimben. Pierluigi Maccalli atyát több mint 2 éven át tartották fogva túszként a Szahara sivatagban, ami után arra a következtetésre jutott: „Isten a rosszat nem jóvá alakítja, hanem szeretetté.” A szeretetnek ezt az útját választani az a tevékeny szerep, amelyet mindannyiunknak be kell töltenünk, hogy a tudatosságunk fejlődjék és az egyetemes közösségünket megteremtsük – egyszerre csak egy döntést hozzunk.   Az alábbi linken olvasható Fr. Maccalli története.

Fr. Maccalli

„Isten
a rosszat
nem
jóvá
alakítja,
hanem
szeretetté.”

Ha az
ember
szeretettel
és együttérzéssel
viseltetik
mindenki
iránt,
akkor
nincs
helye
az erőszaknak.

Tim Dewane

Az Aktív Erőszakmentesség Szentírási Gyökerei

Az idei SEDOS Szeminárium egyik olyan mozzanata, amely különösen nagy visszhangot keltett bennem, Fr. Guy Teunis Jézus, az Erőszakmentes Modell című előadása volt.

Guy atya előadását csak úgy tudom jellemezni, mint a „Szentírás feltörésének” példáját, amelyen keresztül feltárult, szavai és tettei nyomán, Jézus cáfolhatatlan elköteleződése az aktív erőszakmentesség előmozdítása és gyakorlása iránt. Guy atya a hegyi beszéd 5. antitéziséről szóló elmélkedéssel kezdte, kiemelte a „fordítsd oda a másik orcádat”, az„add oda a köpenyedet is” és a bibliai szakasz többi elemének üzenetét – bemutatva, hogy Jézus gyakorlati példákat adott a kiszolgáltatott és elnyomott embereknek (és mindannyiunknak) arra, hogy szembeszállhatunk az elnyomókkal, és az aktív erőszakmentes ellenállás technikáinak felhasználásával visszaszerezhetünk némi méltóságot.

Guy atya számos más helyzetben is utalt Jézus elköteleződésére az aktív erőszakmentesség előmozdítása és gyakorlása iránt: azzal a farizeus Simonnal való találkozása, aki ellenezte, hogy a „bűnös asszony” megmossa Jézus lábát (Lukács 7, 36-50); Jézus kiűzi a kereskedőket a templomból; Jézus szamáron vagy csikón vonul be Jeruzsálembe (a hadiállatnak számító ló helyett) (Lukács 19, 37-38); és számos esetben a passióelbeszélésekben is. Guy atya valamennyi példája egyre világosabban mutatta meg, hogy mi, akik követni akarjuk Krisztust, és élni akarjuk az evangélium üzenetét, ugyanerre vagyunk hivatottak.  Ha az ember szeretettel és együttérzéssel viseltetik mindenki iránt, akkor nincs helye az erőszaknak.