Ez legújabb missziónk krónikája Dél-Szudánban.  A szövegek, képek, videók segítségével reméljük, sikerül megosztani az élményt. A legfrissebb bejegyzések a lap tetején találhatók.

Standing in the remain of the heavy rains

Próbálunk utat találni a sárban és a pocsolyák között.

Visszatérés Old Fangakba!

Végre-valahára, a nővérek eljutottak a házukba Old Fangakban! Az építkezést áprilisban fejezték be, de a vártnál tovább kellett Jubában maradniuk, mert nehézségeik támadtak az útlevelekkel és vízumokkal. Az eredetileg kéthetesre tervezett jubai tartózkodás több mint két hónapra nyúlt! De legalább ez idő alatt volt alkalmuk pihenni és megújulni.

Június 9-én, szerdán a nővérek korén reggel a reptérre siettek. Az első szakasz egy nagyjából 40 perces repülőút volt Rumbekbe. Ezt két órás helikopterezés követte, így jutottak Old Fangakba. A leszállópályához közeledve észrevették, hogy az egész terület vízben áll. Miután körözött párat a pálya felett, a helikopter leszállás nélkül továbbrepült. A nővérek először azt remélték, hogy a közelben keres jobb leszállóhelyet. De rá kellett jönniük, hogy New Fangakba tartanak, ami 30 percre van innen. Azt a tanácsot kapták, hogy térjenek vissza Rumbekbe, de fogalmuk sem volt, mit csinálhatnának ott. New Fangakból Old Fangakba csak légi úton lehet eljutni, máshogy lehetetlen.

Egy férfi elhagyta a helikoptert, abban a reményben, hogy talán másnap jön hajó. Az összes többi, eredetileg Old Fangakba tartó utas is úgy döntött, hogy leszáll. A nővérek az ismeretlennek vágtak neki, hiszen fogalmuk sem volt, hogyan tovább. Megkértek néhány asszonyt, hogy vigyék a poggyászukat. Egy férfi elkísérte őket oda, ahol volt internetkapcsolat, így megpróbálkozhattak elérni  valakit Old Fangakban. Az odavezető úton próbáltak talpon maradni, nem elcsúszni a nedves talajon és a jókora tócsákban. A szandáljukat gyorsan belepte a sár. Már a lábukat se tudták felemelni, mintha a földhöz ragasztották volna. A gyerekek nevettek a látványon, ahogy a nővérek hasztalan próbálták kiszabadítani lábukat a sárból. Végül úgy döntöttek, hogy mezítláb mennek, a sáros szandálokat kézben vitték. Végtelennek tűnő húszperces út után jutottak el a Nílushoz éa az NPA (Norvég Humanitárius Segélyszervezet) telepéhez.

Két férfi az Orvosok határok nélkül-től szintén akkor ért oda. A szervezet csónakot küldött értük New Fangakba. A nővérek és a két orvos végül ezen a csónakon jutottak el az úticéljukhoz. Három órán át tartott az út a motorcsónakkal.

A tervezett dél helyett a nővérek délután öt órára értek oda. Nagy volt az örömük, mikor meglátták Samuelt, a Comboni missziós telep őrét közeledni feléjük gumicsizmában a vízen át. Vállára vett egy bőröndöt, és további férfiakat és asszonyokat küldött a többi csomagért.

A nővérek megtudták, hogy a nagy esőzések hogy sok kunyhót elárasztottak. Mikor utoljára jártak a Comboni misszionáriusok telephelyén, minden poros és száraz volt. Most egy nagy tó tárult eléjük, a partján házakkal, és rengeteg zölddel. Micsoda különbség! Szinte tapintható volt az öröme az őket fogadó helyieknek, és nagyon jó volt először megpillantani az új konyhát. Mindaz az élelmiszer, amit Jubában egy évre előre megvásároltak és hajón előreküldtek, ott volt felhalmozva. Mivel semmi nem volt még kicsomagolva, nagyon örültek a süteménynek és almának, amivel fogadták őket.

Másnap nekiálltak felszámolni a káoszt, a dobozok tartalmát elhelyezték a polcokon, és kitakarították a szekrényeket. Időről időre látogatók is érkeztek, hogy köszöntsék őket. Este elfogyasztották az első meleg ételt, amit a tűzhelyen készítettek. A házból szép lassan otthon válik.

Így berendezkedve készen állnak, hogy elkezdjék a tanítást.

Élet két világ között

Mint számos más gyerek számára a világban, a 2020-2021-es iskolaév Dél-Szudánban is csak néhány hétig tartott. Az itteni diákoknak nem volt módjuk otthon, vagy digitális tanrendben tanulni. Ebben az országban akkor vehetsz részt az oktatásban, ha a szüleid ki tudják fizetni a féléves tandíjat. Egy tanár átlagosan 50-60 gyereket tanít egyszerre.

Dél-Szudánban nemcsak tanítunk, hanem nuer nyelvi órákon is részt veszünk. Ez segít megérteni a helyi kultúrát és így tudunk kommunikálni azokkal, akik között szolgálunk.

Első dél-szudáni nyarunkon megtanultuk, mit értenek itt a forró hónapokon. Nem csak a hőséget kellett kibírnunk. Rengeteg moszkitóval is meg kellett küzdenünk. Hogy megvédjük magunkat esténként, hosszú ujjú felsőt és hosszúnadrágot húztunk az afrikai ruháink alá. Zoknit is vettünk. Jusson eszetekbe, hogy itt este is 30 fok van. A moszkitók mellett pedig ott vannak a legyek és a hangyák is.

Az élet Dél-Szudánban lassabban zajlik annál, mint amit megszoktunk. A ritmusát nem a naptár és az óra diktálja. Az emberek a Naphoz igazodnak. És a Naphoz hasonlóan minden és mindenki más is kényelmes tempóban mozog. Az emberek késő reggel és este, napnyugta után esznek. Ilyenkor tudnak a faszenes tűzhelyeken főzni anélkül, hogy a Nap melege is kínozná őket.

A fiatal lányok (13-14 évesek) szeretnek eljönni a telepre, ahol élünk. Néhányan beszélnek arról, hogy a szerzetességet választanák, de ez nehéz lépés lenne. Fel kellene adniuk a családi hagyományokat és az kis közösséget, ahol élnek. A tanulásban egészen mások az elvárások. A hozzánk látogató lányok csak egészen alapvető oktatást kaptak, és csak néhányan beszélnek egy kicsit angolul. Az iskolában fejből tanulnak meg szövegeket, vagy a tábláról másolnak. Ritkán beszélnek. Sok szülő hiszi, hogy az angol csupán az iskola nyelve. Egyetemi tanulmányokra vagy vezetői beosztásra egy lány nem is gondolhat. Az egyházközségben élő fiatalok, akik beszélnek angolul, dolgozhatnak tolmácsként. Dél-Szudánban 64 nyelvet beszélnek. Sokan azt remélik, hogy az angol szolgálhat kapocsként a népek közül, azáltal, hogy így egyik hagyományos nyelvet se kellene előnyben részesíteni.

A sok különbség dacára mindig jelen van az életöröm és a közösségi szellem, és ez segíti az embereket a mindennapokban.

Az osztályterem megtelt fiatalokkal.  Dominica nővér tartott órát.

A nővérek részt vettek egy esküvőn. Ez is része volt befogadásuknak az egyházközségbe. A videón a processzió látható az evangéliumos könyvvel.

1

2.

1. November 18-án Dominica és Teresa nővérek útra keltek két Comboni misszionáriussal, Jorge testvérrel (l) és Gregor atyával Old Fangakba.

2. A biztonságos helikopterút és némi pihenő után ideje volt megkezdeni az utazás következő szakaszát.

3. Csónakba szálltak, hogy a Níluson átkelve elérjenek leendő lakóhelyükre.

3.

Jubában a nővéreknek alkalmuk volt részt venni egy misén a polgári lakosság védelmére létrehozott táborban. Itt hallották először a nuer népcsoport nyelvét. A nővéreket lenyűgözte az az öröm, ami az emberekből sugárzott a mise alatt.

A mise után a nővéreket gyerekek rajzották körül. A kíváncsiság, a nővérek mosolya, és a lehetőség, hogy fénykép készüljön róluk arra sarkallták a gyerekeket, hogy közelebb jöjjenek. Mikor megérintették a nővérek fehér bőrét, nevetésben és kiáltozásban törtek ki.

Délutánra a sötét felhők meghozzák az esőt

November 6-án Karina nővér Peruban élő édesanyja meghalt. A technológiának köszönhetően a család együtt lehetett, hogy megosszák fájdalmukat, együtt imádkozzanak, és részt vegyenek a temetésen. Az édesanya halálát követő kilenc napban a család együtt imádkozta a rózsafüzért. Ezt Karina nővér vezette, aki ügyesen beleszőtte nővértársai nyelvét is az imákba.

Az október és a november bevásárlással telt: a nővérek igyekeztek minden szükséges holmit beszerezni új otthonukba Old Fangakban. A bútoroktól kezdve az edényeken és konyhai eszközökön át az ágyneműig mindent be kellett szerezni és összekészíteni, hogy a Níluson felhajózva elszállíthassák új otthonukba. A háztartási eszközök beszerzése során bejárták bevásárlólistáikkal a piacokat, és jegyzeteket készítettek a különböző boltokban található árukról. A nővérek ezután találkoztak, egyeztettek és döntöttek a beszerzésekről.

Miután lejárt a karantén, a nővérek Jubába költöztek. A ház, ahova eredetileg mentek volna, időközben elkelt. A nővérek a Szent Szív Nővérei (SHS) generalátusán kértek ideiglenes elhelyezést. Ez egy dál-szudáni alapítású rend.

Minden nap misével kezsősik. Az iskolanővérek és a Szent Szív nővérek csatlakoznak szembeszomszédaikhoz, a Comboni miszzionárius testvérekhez és nővérekhez. Each day begins with Mass.  The SSNDs and SHS join the Comboni Missionaries and Comboni Missionary Sisters who are their neighbors from across the road. In the evening the SSNDs join the SHS for evening prayer which consists of vespers, the rosary, a litany, and other prayers. This usually lasts an hour. Supper usually begins at 8:00pm and lasts until 9:00 pm. It is prepared by a young, female employee from South Sudan. Laundry is done by hand, using cold water. Dishes after the meal are washed with cold water and lots of soap.

The temporary nature of their stay with SHS is reflected in the sister ‘s living out of their suitcases. The netting surrounding the beds helps protect the sisters from the mosquitoes. They also spray the room and pull their sheet up so only their head is visible. Keep in mind that the temperature in the room is 30 degrees Celsius  (or about 86 degrees F)

Alapítás-napi torta

October 24 The Auxiliary Bishop Santo was the celebrant for the Mass. He closed his homily by saying “Sisters, today you are inaugurated in the diocese of Juba. This is another foundation day—the mission continues.” After Mass in the Peace Center there a celebratory meal.

Karina nővér igehirdetése

Our sisters with S. Scholasticah, OP, Director of the Peace Center

October 11-26  The four sisters spent their first days in South Sudan in quarantine at the Good Shepard Peace Center located near the Kit River, southeast of Juba.

The porch doubles as an office. Sisters are able to use their phones and have internet access providing there is not too great a demand.

12 October 2020

Dear Sisters,

It is a great joy to share with you that our four sisters have arrived in Juba, South Sudan.

This is the beginning of a new missionary partnership of our congregation with the Order of Friars Minor in Holy Trinity Parish in Juba and with the Comboni Missionaries in Old Fangak.  You may recall that we were invited by them in December 2018 to consider possible collaboration with them in the service of pastoral, social, and educational needs of the people in these two parishes.

The people themselves expressed the needs, especially of women and children. Their strong desire was to have women religious work with them in the promotion of human dignity, spiritual formation, and education. After a visit to South Sudan, much dialogue and discernment, and with the commitment of all of us, particularly our four sisters, we trust and dare to respond.

Sisters Rose and Karina will join in ministry at Holy Trinity Parish in Juba, and Sisters M. Dominica and M. Teresa will serve in education in Old Fangak. We are excited about and grateful for this new opportunity to join in solidarity with others as we strive to address urgent needs and witness to unity. It is a new moment for us in “this journey towards full communion…to offer common witness to the love of God for all people by working together in the service of humanity” (Fratelli tutti, 280).

Please keep our sisters, the Franciscan Friars, and the Comboni Missionaries in your prayer as they enter into this new initiative for the sake of God’s mission.

United in Mission,
The General Council

Front: Sister Karina, ALC; Back, l to r: Sisters Rose, AF; M. Dominica, BY; M. Teresa, PO

Elöl: Sister Karina, ALC; Hátul, balról jobbra: Sisters Rose, AF; M. Dominica, BY; M. Teresa, PO

Sisters having arrived in Juba, South Sudan

Sisters having arrived in Juba, South Sudan

Print Friendly, PDF & Email