2018. augusztusi szám – Shalom/ENSZ-NGO hírlevél

Mary Heather MacKinnon nővér, SSND

Az Atlantic-Midwest Tartomány (AM) Vízügyi Bizottsága nagy erővel dolgozik azon, hogy információt szolgáltasson és cselekedjen globális vízkészleteink szentsége és ajándéka védelmében, és veszélyeztetettsége miatt.

Az AM tartomány nővérei, a társult tagok és kollégák lelkesen bekapcsolódtak a bizottság “Tiltsátok ki a vizes palackokat” című kampányába, és a tartományi közösségek több, mint 70 %-a és a társult tagok 50%-a csatlakozott a “Kék közösségek” projekthez:

1. Elismertetni emberi jogként a vizet és higiéniát
2. Kitiltani vagy fokozatosan megszüntetni a palackos víz árusítását az önkormányzati helyszíneken és eseményeken
3. Támogatni a köztulajdonban lévő, közpénzekből támogatott és működtetett vízműveket és szennyvíztelepeket. (https://canadians.org/bluecommunities)

Az SSND által támogatott Demarest-i Szent Angyalok Akadémián (New Jersey, USA) hivatalosan betiltották a kampusz területén az egyszer használatos palackokat. A Karolina Ház igazgatója Bridgeportban (Connecticut, USA) bejelentette, hogy 2018. szeptember elejétől minden diák kap a könyvcsomaggal együtt egy vizes flakont, és a megbeszéléseken a palackozott víz helyett kancsókban kínálják majd a jeges vizet.

Együttműködve az AM Haiti Bizottsággal, a Vízügyi Bizottság az elmúlt évben adományokat gyűjtött, hogy La Gonave-ba, Haiti “Eltűnt szigetére” 70 család számára víznyerési rendszereket hozhassanak. Ugyancsak a Bizottság nyújtott segítséget egy fúrt kút létesítéséhez, ami az SSND nővérek, és Homa Bay-i (Kenya) szomszédjaik számára ad vizet. Az Észak-amerikai hidraulikus rétegrepesztések édesvízi rendszerekre gyakorolt katasztrofális hatásáról szóló tájékoztatás érdekében a nővérek meghívásos alapon prezentációkat tartanak a tartományban különböző helyszíneken.

Az Atlantic Midwest tartomány nővérei és a társult tagok és munkatársak részére volt egy internetes tanfolyam a Laudato si’ tanulmányozására a Zoom nevű videokonferencia felületen, nemrégiben pedig Olaszországban, Rómában a novíciák és közösségük tagjai is részt vettek a tanfolyamon. Külön figyelmet fordít a tanfolyam arra, hogy az igazságosság melletti kiállásban mennyire alapvető az a lelkiség, hogy minden élőt, és különösen a vizet tiszteljük, csodáljuk és hálát adjunk érte.

A bizottság számára példaként és ösztönzésként szolgálnak a Waterdown-i (Ontario, Kanada) Notre Dame Rendház nővérei, akik tanulmányozták a Laudato si’-t és most azon dolgoznak, hogy csökkentsék és megszüntessék a műanyag eszközök, felszerelések és étkezéshez használt tárgyak használatát.

“Ha megérted a vizet, megérted
a kozmoszt, a természet csodáit, és az életet magát.”
Masaru Emoto

Kathy Schmittgens nővér, nemzetközi Shalom koordinátor

Az ALC területi tanácskozását a Viamao-i (Brazília) lelkigyakorlatos központban tartották 2018. március 19. és 21. között. Hat ország képviselői tudtak eljönni.

A nyitó imádság részeként minden kapcsolattartó bemutatott egy szimbólumot, ami saját magukat és a tartományon belül a saját területüket jelképezte. Minden szimbólum által azonosulni tudtunk az adott realitással.

Ahogy az területi megbeszéléseken szokásos, nagyon fontos volt, hogy nővéreink valós helyzetéről és szolgálatairól a Shalom fényében tájékozódjunk. Eltérőek a földrajzi tájak, emberek és szolgálatok. Különösen Eileen nővér és a magam számára jelentett nagy segítséget, hogy láthattuk azt az elképesztő munkát, amit gyakran csak két vagy három nővér végez. Épp ilyen felemelő volt a minden egyes prezentációban megmutatkozó szilárd hit.

Sor került a Shalom-jelentésre és megújítottuk a Shalom kapcsolattartók feladatkörét. Eileen nővér vezette a csoportot a Fenntartható Fejlődési Célokkal kapcsolatos tevékenységben.

A második nap végén időt kaptunk egyéni reflektálásra a következő témákról:

Összefoglaltuk, hogy miről hallottunk és mit tapasztaltunk ezekben a napokban A szeretet mindent odaad fényében; hová visz engem a Lélek? Mik a kihívások? Milyen hívást kell követni  Latin-Amerikában és a Karib-térségben a Shalommal összhangban?

A reggeli természetben végzett elmélkedő imádságot követően a csoportok ismét összeültek, hogy megosszák reflexióik gyümölcseit. A plenáris ülésen a következő feladatot vállalták:

Élj a Shalom lelkisége szerint, összekötve értékeit és alapelveit a 24. Általános Káptalan Irányvonala és a Laudato Si’ fényében.

A következő területi tanácskozásra vonatkozó terveket az októberi nemzetközi tanácskozás után készítjük el.

Kathy Schmittgens nővér, nemzetközi Shalom koordinátor

Eileen Reilly nővér, az SSND UN-NGO Iroda vezetője

Az elmúlt 8 év alatti ENSZ-jelenlétem az során természetesen erősebben tudatosult bennem a nyelv fontossága. Átfogalmazva Nelson Mandela híres idézetét: “Ha egy olyan nyelven beszélsz, amit értek, az a fejemhez szól. Ha az én nyelvemen szólsz hozzám, az a szívemig ér.”

Sok alkalommal élhettem át ennek a mondásnak az igazságát. Az egyik legerőteljesebb élményem az volt, amikor António Guterres-t, az ENSZ jelenlegi főtitkárát figyelhettem meg munka közben. A Nők Helyzetének bizottsági ülésén nemrégiben Guterres, akinek anyanyelve a portugál, minden kérdésre a kérdező anyanyelvén válaszolt. Miután nem kellett az ENSZ tolmácsokra támaszkodnia, a jelenlévők közül nagyon sokak szívét megnyerte.

Minden tavasszal lehetőségem volt arra, hogy részt vegyek egy nyelvről szóló ENSZ-konferencián. Idén “A nyelvi diszkrimináció megszüntetése” volt a téma. A megkülönböztetés két szinten történik:

1. Noha jellemzően az ENSZ 6 hivatalos nyelvére fordítják az ENSZ-eseményeket ­ arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol ­ időnként hosszú megbeszélések, anyagi okok vagy felszerelés hiányában erre nincs lehetőség. Ilyenkor a angolt használják, és a más nyelveket beszélőknek alkalmazkodni kell ehhez.
2. Egyre inkább felismerik, hogy talán ez a hat hivatalos ENSZ-nyelv, amit a szervezet 1945-ös alapításakor határoztak meg, már nem számít a leggyakoribb nyelvnek globális közösségünkben. Mi van a hindi, bengáli, portugál, szuahéli nyelvvel?

Eileen Reilly nővér, az  SSND UN-NGO Iroda vezetője

  „Az emberek nem élhetnek másként, csak egymás oltalmában”
(Ír mondás)

A 400. évforduló megünneplésére a „Vincés Család”, ami egy NGO-k által létrehozott szövetség, akik Páli Szent Vince karizmájának követői (Vincés atyák, az Isteni Szeretet lányai, Páli Szent Vince Társaság), azt a komoly célt tűzte ki, hogy kezdeményezzenek egy projektet a hajléktalanság globális felszámolására.

Az ENSZ-ben működő NGO-k közül 20 nem kormányzati szervezet létrehozta a „Számoljuk fel a hajléktalanságot” munkacsoportot, amelyben a Boldogasszony Iskolanővérek is részt vesznek. Ez a csoport a Globális Hajléktalanság Vincés Intézete segítségével lehetőséget kutat arra nézve, hogy a különböző ENSZ bizottságok napirendjükre tűzzék ezt a témát.

A 2016-2030-as időszakra szóló Fenntartható Fejlődési Célok középpontjában áll a „Szegénység felszámolása” (SDG #1) és az „Egyenlőtlenségek csökkentése; senkit sem hagyunk lemaradni” (SDG # 10), de egyik cél sem tesz konkrétan említést a hajléktalanságról. Noha a hajléktalanság különböző módokon jelenik meg, a világ minden országában fellelhető. Hallunk a Kalkuttai vasútállomásokon élő gyermekekről, az Egyesült Államok nemzeti parkjaiban élő emberekről, és Európa egyes országaiban a közterületeken való életvitelt illető szigorú megszorításokról, csak hogy néhány példát említsünk.